Incentives - New Literature from Austria

readme.cc provides multilingual access to the latest Austrian literature. In collaboration with the Literaturhaus in Vienna the reading forum offers the latest insights about literature published in Austria.

Literary journalists and researchers introduce current new publications; reading samples allow for a closer look at the texts; short portraits of the authors complement the picture.

The range of information is currently available in five languages: German, English, French, Czech and Hungarian.

The Project "Incentives" targets at the internationalization of Austrian literature, respectively the translation of current texts.

Project realization: the Office of Documentation of Contemporary Austrian Literature (reviews, author’s portraits) – The Association of Translators (translations) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ كتاب مقترح من Gábor Palkó ] Vak vezet világtalant

  Hogyan reprezentálható egy „valóságos” élet egy könyvben? Mit mond el egy életrajz? Kiről vall voltaképpen? Minden életrajz kapcsán fel lehet tenni ezeket a kérdéseket, de különösen érdekes fénytörést kapnak, ha művészek életéről és életrajzáról van szó. Hiszen a műalkotások maguk is beszédesek, a jelentős művek befogadása alakítja az alkotóikról kialakult képet – és persze fordítva. Mű és élet, élet és életrajz határai folyamatosan egymásba játszanak, mű, élet és életrajz egyszerre elválaszthatatlan és gyökeresen eltérő egyszerre.
  Daniel Kehlmann Én és Kaminski című regénye egy visszavonult festő és egy önjelölt életrajzíró groteszk története. Amint az ironikus megfordítás is jelzi, amely az életrajzírót a művész elé helyezi (Én és Kaminski), nem az életrajz tárgya, hanem annak szerzője kerül előtérbe. Méghozzá éppen alkalmatlansága révén, főhősünk az élet minden területén csődöt mond, dacára gátlástalan és immorális fellépésének és szinte határtalan elszántságának.
  Csakhogy, és ez ad súlyt a vesztes súlytalan figurájának, a főhős maga az elbeszélő, annak a szövegnek a beszélője/alkotója, amelyet az olvasó a kezében tart. A regényszöveg folyamatosan reflektál a különbségre, amely Zöllner önértelmezése és az elbeszélésből, a cselekményből és a többi szereplő reakcióiból kirajzolódó kellemetlen figura között fennáll. Azonban nem csak a főhős-elbeszélő alakja torz, többé-kevésbé minden szereplő ironikus, sőt többnyire groteszk megvilágítást kap, élükön Kaminskivel, a vak festővel, a marakodó és fafejű művészettörténészekkel, az erőszakos és arrogáns nőkkel.
  De mi a tétje a XX. század végi „művészeti élet” e szatirikus bemutatásának? Nem könnyű erre a kérdésre válaszolni. Talán azért nem, mert az elbeszélésmód olyan műfaji hagyományokra támaszkodik, amelyek éppen az ilyen kérdések megválaszolásával maradnak adósok. Hiszen a művészet, a tudomány és a kritika diskurzusa csak igen sematikusan van jelen a könyvben, míg a jelenetezés és a cselekményvezetés többnyire az utazási regény és a krimi logikáját követi.
  Vagyis élet, rajz és életrajz összefüggése itt csak téma, azt, ahogyan a könyv minderről beszél, nem érinti. Ezért is olvasható a regény gyorsan. És feltehetően éppilyen gyorsan el is felejtjük.

[ قول مأثور ] Természetesen nem kopaszodtam; rejtély, honnan vette ez a majom.

[ معلومات ] Kehlmann, Daniel: Én és Kaminski. (original language: Magyar) ford. Fodor Zsuzsa. Kortina, Budapest, 2003 (2003).