Incentives - New Literature from Austria

readme.cc provides multilingual access to the latest Austrian literature. In collaboration with the Literaturhaus in Vienna the reading forum offers the latest insights about literature published in Austria.

Literary journalists and researchers introduce current new publications; reading samples allow for a closer look at the texts; short portraits of the authors complement the picture.

The range of information is currently available in five languages: German, English, French, Czech and Hungarian.

The Project "Incentives" targets at the internationalization of Austrian literature, respectively the translation of current texts.

Project realization: the Office of Documentation of Contemporary Austrian Literature (reviews, author’s portraits) – The Association of Translators (translations) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ كتاب مقترح من Incentives ]
Ausztria legjelentősebb ipari vállalata, a Voest a Hermann Göring Acélművekből jött létre. A vállalat történetét már számos kutató feldolgozta, és az irodalom is foglalkozott a témával – így legújabban Elisabeth Reichart felső-ausztriai írónő „A Voest-gyerekek“ című regényében. A regény egy kiemelkedően tehetséges gyermek története, aki egy sokféle nélkülözéstől sújtott világban nő fel. Apja aktív részese e világnak és a benne végbemenő gazdasági fejlődésnek, és így hal meg Afrikában, ahol építésvezetőként dolgozik. A nagyszülők és szülők életét a két világháború traumái határozzák meg, a főhős eleinte mégis egy varázslatos gyermekkorban él, amelyben ég van, zene és tánc, templomi kórus és Baldo, a nagyszülők okos kutyája. „A gyermek apja önkéntes tűzoltó volt és muzsikus a helyi zenekarban, mindenekelőtt azonban Voest-alkalmazott.“
A vidéki idill oltalmából, amely legalábbis a kislány képzeletében sértetlenül él, s amely az írónő szülőhelyének, Steyreggnek felel meg, a család a Tran folyó közelébe, a vállalat ottani lakótelepére költözik. A férfiak az üzemben vannak vagy építkezéseken, a nők a pincében, mosógépeik és befőttes üvegeik között élnek. A gyerekek többnyire szabadon csellengnek, magukra hagyatottak, de a sérült szülőnemzedék így is befolyással van rájuk.
Reichartnak sikerül megmutatnia, hogy a huszadik század első felének öröksége mélyen áthatja a mindennapokat, és meghatározza az emberek mentalitását. „Ebben az iszonyú háborúban szinte már csak bolondok vannak!“
Az írónőnek meggyőződése, hogy egy globalizált világban már a felnőtté válás sem maradhat individuális. Egy interjúban így fogalmaz: „A gyerekek mind magányosak voltak, mind elveszettnek érezték magukat, ebben osztoztak, ha apáik valahol egy építkezésen dolgoztak.“ Ez igaz a „A Voest-gyerekek“ névtelen főszereplőjére, a kiemelkedően tehetséges lányra is. A regényben sok a költészet és sok az igazság, és ez teszi izgalmassá. Elisabeth Reichart képzett történészként alaposan tanulmányozta a Voest cég történetét, aztán megírt egy történetet, amelyből a történészek is tanulhatnának egyet-mást. A költészet igazsága nagyon gondolatserkentő tud lenni.

Részlet Helmut Sturm recenziójából, november 2011, Adamik Lajos fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=9264

[ معلومات ] Reichart, Elisabeth: Die Voest-Kinder. (original language: Deutsch) Otto Müller Verlag, Salzburg/Wien, 2011 . ISBN: 978-3-7013-1187-3.