Documentation Graphic Novel / Bandes dessinées

Die Europäischen Literaturtage 2013 diskutierten den Bereich des Graphic Novel. Das dazu eröffnete Archiv versammelt Buchempfehlungen von readme.cc Usern. Besprechungen, die unter dem Stichwort "Comics" abgespeichert werden, erweitern das Archiv.

[ كتاب مقترح من Incentives ] Hol van a legalja?

Hol kezdődik a zuhanás? Milyen mély a mélység? Csakis azok tesznek fel ilyen kérdéseket, akik már rég a szabadesés állapotában vannak. Például a Langfeldsiedlung lakói, akiknek életét kizárólag a félelem tartja mozgásban, akiknek üres szó csupán a remény. A sínek, szeméttelepek és románok meg bolgárok lakta lakókocsivárak között, a folyóparti senkiföldjén elterülő Langfeldsiedlung szürke betonépületekből áll, a temető fala mentén pedig ott éktelenkednek a hajléktalanok fémkonténerei. Aki itt nő fel, az már születése pillanatától fogva a vesztesek közé tartozik. A Langfeldsiedlung lakói névtelenek. Legjobb esetben is csak úgy hívják őket: „a nő a hátsó udvarból a gyagyással“ vagy „a féllábú“. Idevalósi a névtelen elbeszélő anyja is. Sms-t szoktak küldeni a fiának, ha nem talál haza a kocsmából, ahová munkaidő után rendszerint beül még egy italra a kolléganőivel. De otthon is iszik tovább az asszony, amíg csak el nem alszik a konyhaasztalnál, a saját hányadékában. Aztán ott marad mozdulatlanul reggelig. Az a fő, hogy így legalább békén hagyja a fiát, akit részegen csak „tehertételnek“ nevez.

A névtelen fiú csakis a saját magának okozott fájdalom révén ismer bármiféle érzelmet. Ha a forró villanykörte megégeti a bőrét, vagy ha felsebzik tenyerét az üvegcserepek. A szeretet megtapasztalhatatlan szó marad neki. A szeretetet a falon visszamaradó fehér foltok jelentik, amikor a fiú leszedi anyja fényképeit az öngyilkossága után. Vagy a szupermarketben kapott blokkok, amelyeknek hátoldalán az anya naplót vezetett, hogy később elégesse őket. „Milyen íze van a kilátástalanságnak?“ – áll az utolsó cédulán. Végül nem marad az asszony után egyéb, mint a rövid halálhír a „vegyes “ rovatban.

A feltörő keserűségnek azzal vet gátat a szerző, hogy gyöngéden pontos mondatokat ír a „hoppon maradtakról“. Mesél róluk, és ezzel visszaadja a saját történethez való jogukat – vagyis a méltóságukat. Mintha gyöngéd leírásaival a lehető legóvatosabban akarná megsimogatni a kíméletlen társadalmi valóságot, hogy – legalább néhány szó erejéig – megváltsa. Dolgan szuggesztív, tömör nyelvezete rendkívüli megfigyelőképességről tanúskodik, és olyan biztosan talál célba, olyan pszichológiai mélységeket tár fel, hogy ez a pontosság és érettség meglepő egy ilyen fiatal szerző esetében. Dolgan első regénye, a „Ballastexistenz“ sötét, kőkemény, nagyszerűen megírt könyv.

Részlet Michaela Schmitz recenziójából, 2013. november, Kurdi Imre fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=10125

[ معلومات ] Dolgan, Christoph: Ballastexistenz. (original language: Német) Droschl Verlag, Graz, 2013 . ISBN: 978-3-854208-42-6.