Documentation Swiss literatures

In Cooperation with the platform swissliterature.ch.

[ book tip by Incentives ]
Marina di Cecina télen: fürdőhely vendégek nélkül. A tengerparti házak lezárva, eltorlaszolt bejárattal, téli álomban várják a következő szezont. Bedagadt, nyirkos deszkák, rosszul fűtött vagy bezárt üzlethelyiségek. Üres a part, a rakpart falán öt méter hosszú, viszolyogtató antiszemita felirat: késő őszi szétesett idill, mégis szemlélődésre alkalmas hely. Gyaloglásra, gondolkodásra, a dolgok meglátására, írásra alkalmas.
Christoph Wilhelm Aigner prózaszövege az érzékeket, az érzékelést és az észleletek intellektuális feldolgozását járja körül: a töprengést, és nyelvvé vagy képpé alakítását annak, ami a fejünkben születik – vagy annak, amit rögzített a polaroidkamera. Márpedig ez a kép nem mindig azonos azzal, amit az elbeszélő látni vél. A képek önálló életre kelnek: „Különös események Olaszországban“.
Mint rendesen, most is a nyelvi reflektáltság játékának tanúi vagyunk: Aigner addig-addig játszik a megfogalmazásokkal, addig forgatja őket, amíg egyszerre csak különösnek, alkalmasint egészen újszerűnek érezzük őket. Miközben a szerző tudatában van annak, hogy mindennel találkoztunk már egyszer. Az avantgárdnak is vannak hagyományai, előfutárok egy jól ismert terepen. De hátha talál valami újat az utóvéd is a régi műfajban: hiszen mi másról szól hagyományosan és a szó legszorosabb értelmében a novella, mint valami újról.
Ebből az igényből egyenesen következik, hogy Aignernek a novellához való közelítésében a fordulat – mégpedig igencsak különös fordulat – is bekövetkezik.
Ebben az esetben oly módon, hogy a képek önálló életre kelnek.
A képek sem mások, mint egy másik médium nyelvi elemei. Olykor szeszélyes és akaratos: hol homlokon csókol a múzsa, hol hátat fordít. Főhajtás a romantika előtt – az inspiráció-hit romantikája előtt, vagy a novella virágkorát jelentő romantika előtt?
Hogyan jut el a költő a szövegig, hogyan jut el a gondolkodó a nyelvig? Miért jut eszünkbe, ami eszünkbe jut? Egy kipattanó ötlet talán nem éppen annyira hihetetlen, mint egy korábban soha nem fotografált, meglepő motívum egy polaroid-filmen?
Különös és új, mégsem őseredeti: vagyis klasszikus értelemben vett novella.

Részlet Sabine Dengscherz recenziójából, 2011. március. Nádori Lídia fordítása.
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=8818

[ book info ] Aigner, Christoph Wilhelm: Eigenleben oder wie schreibt man eine Novelle. (original language: German) Edition Laurin, Innsbruck, 2011 . ISBN: 978-3-902719-90-4.