„Incentives“ - Nová literatura z Rakouska

Stránky readme.cc otvírají přístup k soudobé rakouské literatuře v několika jazycích. Ve spolupráci s Literárním domem ve Vídni nabízejí pohled na aktuální dění v oblasti prózy i poesie.

Literární vědci a novináři zde zájemcům přinášejí informace o nejnovějších dílech spolu s krátkými ukázkami, celkový obraz dokreslují drobné medailonky autorek a autorů.

Informace jsou k dispozici v pěti jazycích, a to německy, anglicky, francouzsky, česky a maďarsky.

Projekt "Incentives" by rád přispěl k mezinárodnímu povědomí o rakouské literatuře a podnítil i překlady nových zajímavých děl.

Garanty projektu jsou:
Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (Dokumentační centrum pro novou rakouskou literaturu – recenze, jednotlivé portréty), Übersetzergemeinschaft (Rakouská obec překladatelů - překlady), a konečně readme.cc (infrastruktura).

http://www.literaturhaus.at

[ Knižní tip Incentives ]

„Az igazság viszonylagos dolog.
Főleg a teljes igazság.
Rengeteg verziója létezik.
Vannak köztük, amelyeket jogászok védelmeznek, és vannak, amelyeket papok.”


Norbert Gstrein legutóbbi regénye, a „Die ganze Wahrheit” a valósághoz szorosan kötődő fikció. Igazságverziókról és világértelmezésekről van benne szó, vallásosakról és profánakról, a cselekmény pedig számos párhuzamot mutat az irodalmi üzem irodalmon kívüli valóságával: az idős könyvkiadó, Heinrich Glück másodszor nősül, a fiatal és csinos Dagmart veszi feleségül, aki Glück halála után finoman szólva öntörvényű könyvet ír házasságukról. Már az alapmotívumban – és a regény számtalan apró részletében is – felfedezhetők a korábbi Suhrkamp-főnök, Siegfried Unseld körül terjedő tények, mítoszok és pletykák, és felismerni véljük Unseld második feleségét, Ulla Berkéwiczet is, aki férje halála után néhány évvel jelentette meg Überlebnis című gyászmunkáját.
Csakhogy a kulcsregény-olvasat elégtelennek bizonyul. Norbert Gstrein többszintű, rafinált játékot űz. Az én-elbeszélő a kiadó egykori szerkesztője, aki a „halálkönyv“ miatt megvált a kiadó főnökasszonyától, és most Heinrich Glück életét, nem pedig a halálát akarja megörökíteni. Ugyanakkor könyvében alig esik szó Glückről, annál több viszont az özvegyéről: többszöri újrakezdéséről, mániáiról, világnézetéről, életfelfogásáról, valamint arról, hogyan bánik a kiadóval és alkalmazottaival.
Dagmar alakja nem éppen rokonszenves, viszont rendkívül részletgazdag. A végzet asszonya, némi ezoterikus beütéssel és intrikus hatalmi allűrökkel megáldva, akivel egész éjszakákat lehet remekül átmulatni.
Jól tudjuk, hogy a történet elbeszélőjét és a szerzőt nem szabad azonosítanunk egymással, így aztán a szerző mindent meg is csináltat, el is mondat elbeszélőjével, amit ő a saját nevében nem tenne és nem mondana. Vagy talán mégis. És ez a szép ebben a játékban. Átjárhatók a membránok. Például ahogy rögtön az első oldalakon a kéziratán dolgozó szerkesztő a kiadóvállalat rettegett ügyvédjének leírásakor azon töri a fejét, hogy talán megváltoztatja a történet helyszínét és körülményeit, végül azonban Bécsben „hagyja“ a kiadót, és magabiztosan úgy véli, ő már bebiztosította magát.
Mit csináljunk ezzel a regénnyel?
Hát csak olvassuk el!


Részlet Sabine Dengscherz recenziójából, 2010. szeptember 9.
Nádori Lídia fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=7683

[ Informace ] Gstrein, Norbert: Die ganze Wahrheit. (original language: Deutsch) Hanser Verlag, München, 2010 . ISBN: 978-3-446-23549-6.