[ Knižní tip Incentives ]
Maja Haderlap, a 2011-es Bachmann-díj nyertese első regényével karinthiai hazájába, pontosabban szlovéniai szülőfalujába, Lepenába tér vissza. Gyerekkori, család- és partizántörténetének saját nagyanyja és apja a hősei, az írónő pedig serdülő lányként mesélteti magát – olyan élénk tekintetű és tiszta fejű gyerekként, aki érzelmileg azonban egyre jobban összezavarodik, amint lassanként beavatódik a család sorsába, amely a karinthiai szlovénok sorsa a nácik idején. Egy vadászat után, amelyre apja viszi magával, s amely háborús emlékekkel és sok alkohollal ér véget, nem véletlenül fél attól a lány, hogy lelkébe befészkelte magát a halál, „mint egy kis fekete gomb“ (91. l.). Súlyos mondat egy alig tízéves lány szájából, ám tudatosan jelzi egy fejlődés kezdetét, amely a halál és megzavarodás nyomain megy végbe.
Az elbeszélő nagyanyja a ravensbrücki koncentrációstáborban volt, nagyapja, később pedig ennek fiai is az erdőben a partizánokkal – Zdravko, az apa alig tizenkét éves, amikor a rendőrök megkínozzák, és a környék sok férfilakójához hasonlóan az erdőben keres menedéket. Sok szomszéd és rokon ott hal meg a német Wehrmacht elleni harcban, másokat a saját udvarukon lőnek agyon, vagy a börtönben vész nyomuk. Ezek azonban „csak“ a családi sarokpontok a regényben, amely Karinthia újabb kori történelmének mélyére visz, és egy olyan konfliktus gyökereivel szembesíti az olvasót, amely még 66 évvel a háború vége után is képes vihart kavarni. A vita, amely az utóbbi években zajlott az osztrák parlamentben a karinthiai „helységnévtábla-törvény“ körül, kétségtelenül hozzájárult Maja Haderlap regényének aktualitásához. Akárcsak Peter Handke darabja, a Salzburgi Ünnepi Játékokon bemutatott “Immer noch Sturm”, amelyben a karinthiai szerző irodalmilag ugyanúgy ’visszatér falujába’, és a karinthiai szlovének szabadságharcával kapcsolja össze saját, részint valós, részint fiktív családtörténetét. Maja Haderlap családjáról és hazájáról készített portréja azonban semmiképp sem csak politikus, hanem nagyon érzéki könyv is. Az írónő erős költői képekben rajzolja meg a szlovéniai falu hagyományos kultúrájában töltött gyerekkorát, nem beszélve a számos erdőleírásról, a ház mögötti kiserdőtől az apai irtáson át a vadászrituálékig és a mítosszá vált nagy erdőségekig.
A tornászmutatvány, amellyel a szerző személyes élményeiből politikumot, majd mindkettőből irodalmat csinál, javarészt sikerül, noha a látszólag naiv gyermeki perspektíva csak a regény első fejezeteiben képes működni. Az elbeszélő éveinek gyarapodásával reflexióknak, politikai eszmefuttatásoknak, álmoknak és egyszerre három idősíknak is helyet kell kapnia a szövegben. A regény ott meggyőző és magával ragadó, ahol a szerző közel marad a leírt személyekhez és élményeikhez, és egyszerűen csak mesél – a gyakorlott költő ilyenkor olyan hangszőnyeget varázsol elénk, amely repülve visz át a történetek sűrű hálóján.

Részlet Sabine Schuster recenziójából, 2011 október, Adamik Lajos fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=9108

[ Informace ] Haderlap, Maja: Engel des Vergessens. (original language: Deutsch) Wallstein Verlag, Göttingen, 2011 . ISBN: 978-3-8353-0953-1.