„Incentives“ - Nová literatura z Rakouska

Stránky readme.cc otvírají přístup k soudobé rakouské literatuře v několika jazycích. Ve spolupráci s Literárním domem ve Vídni nabízejí pohled na aktuální dění v oblasti prózy i poesie.

Literární vědci a novináři zde zájemcům přinášejí informace o nejnovějších dílech spolu s krátkými ukázkami, celkový obraz dokreslují drobné medailonky autorek a autorů.

Informace jsou k dispozici v pěti jazycích, a to německy, anglicky, francouzsky, česky a maďarsky.

Projekt "Incentives" by rád přispěl k mezinárodnímu povědomí o rakouské literatuře a podnítil i překlady nových zajímavých děl.

Garanty projektu jsou:
Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (Dokumentační centrum pro novou rakouskou literaturu – recenze, jednotlivé portréty), Übersetzergemeinschaft (Rakouská obec překladatelů - překlady), a konečně readme.cc (infrastruktura).

http://www.literaturhaus.at

[ Knižní tip Incentives ]
Ausztria legjelentősebb ipari vállalata, a Voest a Hermann Göring Acélművekből jött létre. A vállalat történetét már számos kutató feldolgozta, és az irodalom is foglalkozott a témával – így legújabban Elisabeth Reichart felső-ausztriai írónő „A Voest-gyerekek“ című regényében. A regény egy kiemelkedően tehetséges gyermek története, aki egy sokféle nélkülözéstől sújtott világban nő fel. Apja aktív részese e világnak és a benne végbemenő gazdasági fejlődésnek, és így hal meg Afrikában, ahol építésvezetőként dolgozik. A nagyszülők és szülők életét a két világháború traumái határozzák meg, a főhős eleinte mégis egy varázslatos gyermekkorban él, amelyben ég van, zene és tánc, templomi kórus és Baldo, a nagyszülők okos kutyája. „A gyermek apja önkéntes tűzoltó volt és muzsikus a helyi zenekarban, mindenekelőtt azonban Voest-alkalmazott.“
A vidéki idill oltalmából, amely legalábbis a kislány képzeletében sértetlenül él, s amely az írónő szülőhelyének, Steyreggnek felel meg, a család a Tran folyó közelébe, a vállalat ottani lakótelepére költözik. A férfiak az üzemben vannak vagy építkezéseken, a nők a pincében, mosógépeik és befőttes üvegeik között élnek. A gyerekek többnyire szabadon csellengnek, magukra hagyatottak, de a sérült szülőnemzedék így is befolyással van rájuk.
Reichartnak sikerül megmutatnia, hogy a huszadik század első felének öröksége mélyen áthatja a mindennapokat, és meghatározza az emberek mentalitását. „Ebben az iszonyú háborúban szinte már csak bolondok vannak!“
Az írónőnek meggyőződése, hogy egy globalizált világban már a felnőtté válás sem maradhat individuális. Egy interjúban így fogalmaz: „A gyerekek mind magányosak voltak, mind elveszettnek érezték magukat, ebben osztoztak, ha apáik valahol egy építkezésen dolgoztak.“ Ez igaz a „A Voest-gyerekek“ névtelen főszereplőjére, a kiemelkedően tehetséges lányra is. A regényben sok a költészet és sok az igazság, és ez teszi izgalmassá. Elisabeth Reichart képzett történészként alaposan tanulmányozta a Voest cég történetét, aztán megírt egy történetet, amelyből a történészek is tanulhatnának egyet-mást. A költészet igazsága nagyon gondolatserkentő tud lenni.

Részlet Helmut Sturm recenziójából, november 2011, Adamik Lajos fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=9264

[ Informace ] Reichart, Elisabeth: Die Voest-Kinder. (original language: Deutsch) Otto Müller Verlag, Salzburg/Wien, 2011 . ISBN: 978-3-7013-1187-3.