Incentives - Neue Literatur aus Österreich

readme.cc eröffnet einen mehrsprachigen Zugang zur neuesten österreichischen Literatur. In Kooperation mit dem Literaturhaus in Wien bietet die Leseplattform Einblick in das aktuelle literarische Geschehen des Landes.

LiteraturjournalistInnen und WissenschaftlerInnen stellen aktuelle Neuerscheinungen vor, Leseproben vermitteln kurze Einblicke in die jeweiligen Texte, Kurzporträts der Autorinnen und Autoren ergänzen das Bild.

Das Informationsangebot steht derzeit in fünf Sprachen zur Verfügung: Deutsch, Englisch, Französisch, Tschechisch und Ungarisch.

Das Projekt will zur Internationalisierung österreichischer Literatur beitragen bzw. zur Übersetzung aktueller Texte anregen.

Durchführung: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (Rezensionen, Autorenporträts) – Übersetzergemeinschaft (Übersetzungen) – readme.cc (Infrastruktur).

http://www.literaturhaus.at

[ Buchtipp von Gábor Palkó ] Vak vezet világtalant

  Hogyan reprezentálható egy „valóságos” élet egy könyvben? Mit mond el egy életrajz? Kiről vall voltaképpen? Minden életrajz kapcsán fel lehet tenni ezeket a kérdéseket, de különösen érdekes fénytörést kapnak, ha művészek életéről és életrajzáról van szó. Hiszen a műalkotások maguk is beszédesek, a jelentős művek befogadása alakítja az alkotóikról kialakult képet – és persze fordítva. Mű és élet, élet és életrajz határai folyamatosan egymásba játszanak, mű, élet és életrajz egyszerre elválaszthatatlan és gyökeresen eltérő egyszerre.
  Daniel Kehlmann Én és Kaminski című regénye egy visszavonult festő és egy önjelölt életrajzíró groteszk története. Amint az ironikus megfordítás is jelzi, amely az életrajzírót a művész elé helyezi (Én és Kaminski), nem az életrajz tárgya, hanem annak szerzője kerül előtérbe. Méghozzá éppen alkalmatlansága révén, főhősünk az élet minden területén csődöt mond, dacára gátlástalan és immorális fellépésének és szinte határtalan elszántságának.
  Csakhogy, és ez ad súlyt a vesztes súlytalan figurájának, a főhős maga az elbeszélő, annak a szövegnek a beszélője/alkotója, amelyet az olvasó a kezében tart. A regényszöveg folyamatosan reflektál a különbségre, amely Zöllner önértelmezése és az elbeszélésből, a cselekményből és a többi szereplő reakcióiból kirajzolódó kellemetlen figura között fennáll. Azonban nem csak a főhős-elbeszélő alakja torz, többé-kevésbé minden szereplő ironikus, sőt többnyire groteszk megvilágítást kap, élükön Kaminskivel, a vak festővel, a marakodó és fafejű művészettörténészekkel, az erőszakos és arrogáns nőkkel.
  De mi a tétje a XX. század végi „művészeti élet” e szatirikus bemutatásának? Nem könnyű erre a kérdésre válaszolni. Talán azért nem, mert az elbeszélésmód olyan műfaji hagyományokra támaszkodik, amelyek éppen az ilyen kérdések megválaszolásával maradnak adósok. Hiszen a művészet, a tudomány és a kritika diskurzusa csak igen sematikusan van jelen a könyvben, míg a jelenetezés és a cselekményvezetés többnyire az utazási regény és a krimi logikáját követi.
  Vagyis élet, rajz és életrajz összefüggése itt csak téma, azt, ahogyan a könyv minderről beszél, nem érinti. Ezért is olvasható a regény gyorsan. És feltehetően éppilyen gyorsan el is felejtjük.

[ Lieblingszitat ] Természetesen nem kopaszodtam; rejtély, honnan vette ez a majom.

[ Info ] Kehlmann, Daniel: Én és Kaminski. (original language: Magyar) ford. Fodor Zsuzsa. Kortina, Budapest, 2003 (2003).