Incentives - Neue Literatur aus Österreich

readme.cc eröffnet einen mehrsprachigen Zugang zur neuesten österreichischen Literatur. In Kooperation mit dem Literaturhaus in Wien bietet die Leseplattform Einblick in das aktuelle literarische Geschehen des Landes.

LiteraturjournalistInnen und WissenschaftlerInnen stellen aktuelle Neuerscheinungen vor, Leseproben vermitteln kurze Einblicke in die jeweiligen Texte, Kurzporträts der Autorinnen und Autoren ergänzen das Bild.

Das Informationsangebot steht derzeit in fünf Sprachen zur Verfügung: Deutsch, Englisch, Französisch, Tschechisch und Ungarisch.

Das Projekt will zur Internationalisierung österreichischer Literatur beitragen bzw. zur Übersetzung aktueller Texte anregen.

Durchführung: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (Rezensionen, Autorenporträts) – Übersetzergemeinschaft (Übersetzungen) – readme.cc (Infrastruktur).

http://www.literaturhaus.at

[ Buchtipp von Incentives ]
Ausztria legjelentősebb ipari vállalata, a Voest a Hermann Göring Acélművekből jött létre. A vállalat történetét már számos kutató feldolgozta, és az irodalom is foglalkozott a témával – így legújabban Elisabeth Reichart felső-ausztriai írónő „A Voest-gyerekek“ című regényében. A regény egy kiemelkedően tehetséges gyermek története, aki egy sokféle nélkülözéstől sújtott világban nő fel. Apja aktív részese e világnak és a benne végbemenő gazdasági fejlődésnek, és így hal meg Afrikában, ahol építésvezetőként dolgozik. A nagyszülők és szülők életét a két világháború traumái határozzák meg, a főhős eleinte mégis egy varázslatos gyermekkorban él, amelyben ég van, zene és tánc, templomi kórus és Baldo, a nagyszülők okos kutyája. „A gyermek apja önkéntes tűzoltó volt és muzsikus a helyi zenekarban, mindenekelőtt azonban Voest-alkalmazott.“
A vidéki idill oltalmából, amely legalábbis a kislány képzeletében sértetlenül él, s amely az írónő szülőhelyének, Steyreggnek felel meg, a család a Tran folyó közelébe, a vállalat ottani lakótelepére költözik. A férfiak az üzemben vannak vagy építkezéseken, a nők a pincében, mosógépeik és befőttes üvegeik között élnek. A gyerekek többnyire szabadon csellengnek, magukra hagyatottak, de a sérült szülőnemzedék így is befolyással van rájuk.
Reichartnak sikerül megmutatnia, hogy a huszadik század első felének öröksége mélyen áthatja a mindennapokat, és meghatározza az emberek mentalitását. „Ebben az iszonyú háborúban szinte már csak bolondok vannak!“
Az írónőnek meggyőződése, hogy egy globalizált világban már a felnőtté válás sem maradhat individuális. Egy interjúban így fogalmaz: „A gyerekek mind magányosak voltak, mind elveszettnek érezték magukat, ebben osztoztak, ha apáik valahol egy építkezésen dolgoztak.“ Ez igaz a „A Voest-gyerekek“ névtelen főszereplőjére, a kiemelkedően tehetséges lányra is. A regényben sok a költészet és sok az igazság, és ez teszi izgalmassá. Elisabeth Reichart képzett történészként alaposan tanulmányozta a Voest cég történetét, aztán megírt egy történetet, amelyből a történészek is tanulhatnának egyet-mást. A költészet igazsága nagyon gondolatserkentő tud lenni.

Részlet Helmut Sturm recenziójából, november 2011, Adamik Lajos fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=9264

[ Info ] Reichart, Elisabeth: Die Voest-Kinder. (original language: Deutsch) Otto Müller Verlag, Salzburg/Wien, 2011 . ISBN: 978-3-7013-1187-3.