[ Bogtip efter Incentives ] Egy citromfa új életet hozna a házba, véli Faustini úr és megígéri: mihelyt melegebb lesz, kimehetsz a teraszra. Hiszen Hörbranz nem délen fekszik és a Bodeni tó nem a tenger. Hely ennek ellenére elegendő van a valószerűtlen és lehetetlen dolgok számára a szűk bregenzi tóparton.

Minden Faustini elhunyt nagynénjével, Finivel kezdődött. A szomszéd nagynéni üdvözletét küldi a túlvilágról. Ezzel megnyílt a kapu az érzékfeletti birodalom felé. Susi Kroth üzletében Faustini a Tobi nevű kutyában felismer egy Gundolf nevű öregembert. Gundolf a Mario nevű barátjával folytatott ifjúkori dulakodása óta rejtőzik a kutyában. Faustini felkerekedik, hogy megkeresse Mariót. Hiszen, mint Faustini mondja: – Olykor nem tehetünk egyebet, mint amit éppen teszünk. És bízhatunk abban, hogy egyből kettő lesz.

Toni kioszkjában futnak össze a szálak és végül minden jóra fordul. A barátok ismét találkoznak, és a férfi ott marad, ahol volt: a kutyában. Hiszen, mint Gundolf mondja: – Kutyaként túl vagy mindenen, az lehetsz, ami vagy, a most most van, és minden úgy van jól, ahogy van.

Olyan emberek, mint Faustini, a mai modern világban ritkán teremnek. Régies udvariasságával, körülményességével és ügyetlenségével francia bátyjára hasonlít, Monsieur Hulot-ra, Jacques Tati szimpatikus filmfigurájára.

– Mindössze arról van szó: be kell világítanunk a világot, mégpedig egy nevetéssel. Ez érdekelt engem mindig – mondja az író, Wolfgang Hermann. Faustinivel ez sikerült neki. Talán nem kell sokáig várnunk következő kalandjára sem.

Michaela Schmitz, 2008. október, Rácz Péter fordítása

Az eredeti szöveg és részlet

[ Boginfo ] Hermann, Wolfgang: Herr Faustini und der Mann im Hund. (Faustini úr és a kutyába bújt férfi). (original language: Deutsch) Deuticke Verlag, Wien 2006 . ISBN: 3-552-06025-1.