Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Gábor Palkó ] De nem lett. Lehetett volna, de nem. Lehetséges életpályák, sikeres életek képzeteit idézi fel a regény, és nem pusztán beteljesületlenül hagyja őket, sokkal inkább a romlásba, a pusztulásba, az „ember alattiba” hanyatlani. Vagy egyszerűen megöli a szereplőit, kinyírja, kibelezi őket. A rákot kedveli legjobban, no nem megenni, nem az ember eszi meg a rákot, a gasztronómiai, művészi vagy bármilyen más kifinomultság távol áll a regény díszletterétől, a rák zabálja fel a testet. Vagy az alkohol. A beteljesületlenség, az értelmetlen és dicstelen pusztulás olyan sűrű szövetébe bonyolódunk bele, amelyből, a könyvet le- vagy félretéve, nehezen kecmereg ki az olvasó. A könyv színre vitt, elénk állított világa olyannyira vigasztalan és sötét, hogy a tiltakozás elemi erejű gesztusát váltja ki a befogadóból. Hatásának ez az egyik, a legelemibb effektusa. Miért nem sikerül (semmi) senkinek? Miért nincs a szereplőknek módja, a borító figuráinak keze, hogy tegyenek valamit? Ki gondolja ezt? Hogy ennyire kilátástalan és értelmetlen? Kihez tartozik ez a pesszimista vagy akár depressziós, fatalista, ember- (és különösen: nő-) gyűlölő hang? És mi a célja azzal, hogy ezt a sok szörnyűséget elénk tárja? Nincs válasz a kérdésekre. Nem körvonalazódik semmilyen távlat, ahonnan belátható volna, miért látszik mindez éppen így. Mintahogyan arról sem nyerünk bizonyosságot, mi a viszonya a páratlanul kidolgozott mondattannak, a szöveg késleltető-elkalandozó, asszociációs beszédmódjának a fiktív világ értékvesztett, leértékelt életteréhez. Éppen ez az összeférhetetlenség követeli meg (és váltja ki) a befogadói aktivitást, nem lehet lazsálni, ha részesülni akarunk az olvasás élményéből, a puszta történéseken túl követni kell a kitérőket, a nyelv díszletfüggő áthangolódásait, a szöveg bonyolult játékait, de mindez a feszült figyelem sem garantálja, hogy a dolgok a végére a helyükre kerülnek. Mű, szöveg, nyelv, élet viszonyai folyamatos változásban és rendezetlenségben vannak, és az olvasó arra kap felhívást, hogy e folyamatba belebocsátkozzon.

[ Info ] Háy, János: A gyerek. Palatinus, Budapest, 2007 . ISBN: 9789639651555.