Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Gábor Palkó ] Háy János könyve az irodalom médiumok határait átlépő lehetőségeinek kitűnő példája: a kötet nemcsak könyvformában élt meg több kiadást, de hangoskönyvként is megjelent és színházi előadásokat is ihletett.   Ha arra keressük a választ, ennek a sokrétű és széles körű sikernek mi állhat a hátterében, nyilvánvalónak tűnik a kötet kapcsán gyakran emlegetett jellegzetességre utalni, arra, hogy a novellafüzér a hetvenes-nyolcvanas évek tárgyi világát, hangulatát, sőt életérzését idézi fel. Mindezt nehéz is kétségbe vonni, a Zsiguli, a panel, az „NDK-s csajok” mind erőteljes élményeket idéznek fel minden, a szerzőnél nem sokkal fiatalabb és az idősebb olvasóban egyaránt. A másik, a kötetről szóló írásokban említett jellegzetesség, ami a siker hátterében állhat, a gyermek- és fiatalkor plasztikus megjelenítése, a felnőtté válás küszöbén innen álló-botladozó ember sajátos változó világának intenzív-élményszerű színre vitele.   A könyv azonban ezek mellett vagy éppen ellenére is sok izgalmat tartogat a figyelmes olvasónak. Elsősorban azért, mert a diktatúra utolsó évtizedeinek, vagy éppen a diákéveknek a bemutatása a kötetben látszólag minimalizálóan egyszerűen, valójában pedig nagyon kifinomult módon történik meg. Nem rajzolódik ki ugyanis olyan egységes nézőpont vagy szerzői alak, amely az emlékezés, a rátekintés honnanjának és hangnemének egységét garantálná. Mint ahogyan az egyes novellák én-elbeszélőjének sem tudunk valamilyen egységes jellemet vagy jellemfejlődést tulajdonítani. Mindebben az az igazán érdekes, hogy e többszörös hiány nemhogy csökkentené a történetek érzelmi hatását, éppen ellenkezőleg. Együtt sírunk és együtt nevetünk, csak éppen az nem világos, hogy voltaképpen kivel.

[ Info ] Háy, János: A bogyósgyümölcskertész fia. (original language: magyar) Palatinus, Budapest, 2005 (2003).