Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ] Friederike Mayröcker legújabb könyve az ígéretes Paloma címet viseli, tartalma pedig egy közelebbről meg nem nevezett címzetthez írt 99 levél. A „Kedves Barátom”-ként bemutatott levelezőpartner a beavatottaknak mindenesetre nem ismeretlen. A létező személynek és a költő alter egónak, a korán elhunyt és mégis köztünk élő Ernst Jandlnak szentelte a szerző ezt a szerelmes irodalmi monológot, amelyet persze folyamatosan dialogikusnak kell elképzelnünk.

Mayröcker nyíltan beszél mindennapos félelméről, hogy elveszíti az eszét vagy elhagyja alkotóereje. A Paloma a megöregedés és a búcsú fáradságos folyamatáról szól, és szerzője közben nem keresi a megszépítő szóvirágokat. Ha az élet estéje lassan az élet éjszakájába fordul, megszaporodnak az emlékek, és fogyatkozik a vigasz, és ha szerencsénk van, mint Mayröckernek, megmarad az életet és az alkotást örökre egybeolvasztó szenvedély. Semmi nem szemlélteti hatásosabban ezt az éhséget, mint a következő szép ellentét: „eljött a vég, a bájos tavasz”.

Kétségtelen, hogy elégikusak ezek a levelek, amelyekre egyetlen választ várhatunk, mégpedig annak az olvasótábornak a válaszát, amely nem szórakoztató lektűr után epekedik, hanem hajlandó – legalább irodalmi síkon – beleélni magát a betegség, magány és az elveszejtés fájdalmába. Mert az írónő nem diszkrét visszafogottsággal űzi mesterségét, nem riad vissza attól, hogy megnevezze félelmeit és hibáit.

A kötetben, úgy tetszik, egyensúlyban van a nehéz és a könnyed. Az emberek és a könyvek súlyuknak megfelelően esnek a latba, elsősorban is a barát, aki egyben a legkedvesebb és legdrágább volt neki. Amikor Mayröcker sejtelmes elbeszélői gesztussal André Bretonnak Galához írt leveleire, vagy Petrarca Laurához írott szerelmes költeményeire utal, akkor olyasmire céloz, amit már régóta sejtettünk, ugyanis a Paloma gyöngéd és megrázó prózája arról a rokonszenvéről tesz tanúbizonyságot, amelynek kizárólagosságát nem lehetne az alábbinál egyszerűbben körülírni: „ […] az Ő helyét senki nem tudja, nem is szabad elfoglalnia”.


Walter Wagner, 2009. február, Rácz Péter fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=2027

[ Info ] Mayröcker, Friederike: Paloma. (original language: Deutsch) Suhrkamp Verlag, Frankfurt/Main, 2008 . ISBN: 978-3-518-41956-4.