Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Cristina Beretta ] ‘I don’t know how to feel embarrassed, don’t know how to blush, or how to make my voice sound more timid or my vocal cords tremble a bit. My heartbeat is steady and even. It only goes faster when I exert myself physically.’ Szereti nézni mások szenvedését, de nem szadista, mert „a szadizmus bonyolult dolog, amely folyamatos elszántságot követel és a végletekig kiszámított erőfeszítést”, és ilyesmire ő nem képes. 

Az első személyű elbeszélő már a legelején világossá teszi mindezt, még mielőtt bemutatkozna. Matteo Carnevale-nak hívják, harminc éves, képtelen fájdalmat vagy szeretetet érezni, sem könyörületet, sem bűntudatot nem ismer. Az emberek hajlamosak udvarias mosolyába bármit belelátni, pontosan azért, mert nincs e mosoly mögött semmi. Neki a mosoly nem a másokkal való kommunikáció eszköze – mert végül kiderül, nemigen van kommunikálni valója. 
Miután megszerzi diplomáját politikatudományból Matteo egy Rómába tartó vonaton megismerkedik Filoppoval. Filippo beleszeret Matteoba, és munkát ajánl neki a családi temetkezési vállalatnál, ahol a hullák sminkelése a dolga. Matteo enged a magányos, diszkrét és névtelen munkahely csábításának és elfogadja az ajánlatot, mondván, „ez egy biztonságos és biztos munkahely, hiszen emberek bizonyára az elkövetkezendő években is meg fognak halni”. 
Apja temetésén, akit egy áruházi parkolóban az épp megvásárolt asztal üt agyon, Matteo összeakad Claudiaval, a végzet asszonyával, és Albertoval, a leendő férjjel. Claudia elcsábítja Matteot, aki így belebonyolódik egy fura viszonyba, amely végtelen éjszakai telefonmonológok és szado-mazo aktusok körül forog. Matteo hamarosan ennek a paradox kisvilágnak a középpontja lesz: Claudia beleszeret, le akarja mondani az esküvőt és örökké vele élni. Filippo valószínűtlen javaslatokkal áll elő a közös jövőről.
Közben Matteo a temetkezési vállalkozók, Filippo szülei számára egyre inkább a régen vágyott gyermekre hasonlít. Bár Matteo szemernyi lelkiismeret-furdalás nélkül lerázza magáról ezeket a túlzott és egyoldalú elvárásokat, de, miközben mindinkább a saját kezébe veszi az Erósz, Thanatosz, felláció, szadizmus és Ödipusz összekavart szálait, egy váratlan befejezés keretei között megváltozik – az idegbajos figurából az egyetlen autentikus szereplő lesz. 

Ami engem ebben a kötetben leginkább izgat, az az átlátszóság illúziója, amelyet a szerző megteremtett a kapcsolatok e valójában homályos és perverz hálózatában.

Veronica Raimo sikeresen fordította le a valóságot szavakra, átszűrve egy paradox és groteszk nézőponton, átváltoztatva egy sűrű, lezárt és direkt regénnyé.

[ Info ] Raimo, Veronica: Il dolore secondo Matteo. (original language: Italian) Minimum fax, 2007 . ISBN: 978-88-7521-138-7.