Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ] Sabine Scholl olyan krimit tett elénk a hideg februárban, amely nyáron játszódik, amelynek főhőse, Gina Sonnenfels Bécsből származik, Berlinben él, és „tévedhetetlen szimata van a téves férfiakhoz”.

Gina a létbizonytalanságban élők ideáltipikus képviselője, formatervezőként, újságíróként dolgozik, és fel kell derítenie, miért halt meg Gerlinde Presenhuber, az osztrák követség munkatársa, akinek egy étteremben kigyulladt a dirndliruhája. A fő gyanúsított Markus Ball, a divattervező, aki asszaszin-boltjaiban népviseletet utánzó kabátkákat, madonnákat ábrázoló női tangákat és hasonlókat árul. Aztán ott van még Ringo, a szörftanár és pincér, akit nagyon érdekelnek a bombák, a „Csillogás és dicsőség” nőközpont ügyvédnője, Astrid Altmeyer, s végül a bécsi Lorenzo a maga „öko-őrületével”.

Sabine Scholl könyvét olvashatjuk könnyű lektűrként, mely elfeledteti velünk a világ problémáit. Ebben az olvasatban egy nem feszültség nélküli bűnügyet ismerünk meg, egy divatban utazó nyomozónőt, aki vágyakozik a szexre (vagy a szerelemre?), és egy olyan megoldást, amely megfelel ennek a vágynak.

A szerző persze többet akar. Meg akarja bolygatni a hagyományos krimit. E célt szolgálja az intertextualitás és -medialitás. A Medea-mítosz, az asszaszinok története, a „Sound of Music”, valamint a dalokra, filmekre és irodalomra vonatkozó egyéb utalások olyan síkot képeznek, amelyen maga regény szövegmintaként lepleződik le. A jelentések lebegni kezdenek, minden bizonytalan.

Sabine Scholl a Haut an Haut [Bőr a bőrön] című regényében már bemutatta, hogyan teszi lehetővé a divat a személy folytonos változását. Az állandó változásnak ebben a könyvben is nagy szerepe van a divat-metaforika révén. A divat az irodalmat helyettesíti. És a metamorfózis akár halálos is lehet. A Metropolitan szerkesztőségében folyó munka leírása, a berlini és bécsi kávéházakról tett sok-sok pontos megfigyelés sokrétűen szórakoztató. A regény főhőse, Gina úgy véli, elfelejtette a tipikus osztrák gondolkodást, ezért elhatározza, hogy korrepetáltatja magát rafináltságból, intrikából és rágalmazásból. A Mérgező ruhák szerzőjének erre nincs szüksége.

Részlet Helmut Sturm recenziójából, Szijj Ferenc fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=7186

[ Info ] Scholl, Sabine: Giftige Kleider. (original language: Deutsch) Deuticke, Wien, 2010 . ISBN: 978-3-552-06117-0.