Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ] A gyermekek csodálkozására gondolt, hogy elég volt egy ujjal megérinteni a nagy gránitkövek egyikét. Gyerekkézzel. És máris minden inogni kezdett.

Cornelia Travnicek új novelláskötetében kizökkent a kerékvágásból a szereplők világa. A fátyol elszakadt, a homlokzat széttöredezett, a szereplők a szakadék szélén állnak. Küzdenek az egyensúly visszanyeréséért, de a fenyegetés nem kívülről jön, ők maguk tehetnek mindenről. A csatatér a test, a saját test vagy a másiké. Ijesztő ártatlansággal kínozzák, kegyetlenül, mint játék közben a gyerekek, túl jón s rosszon.

A bizonytalanság, az idegenség egyszerre nyomasztó és elragadó atmoszférája Travnicek nyelvéből ered. Minimalista prózát ír, világosat és lakonikusat, ugyanakkor titokzatosat, amelyben a ki nem mondott, a kimondhatatlan súlyosabb lesz, mint a leírt szó. Nem a látható, hanem a rejtőzködő felé törekszik. A homályos, a bizonytalan, a rejtélyes nem oldódik fel, hanem az olvasóra nehezedik. A novellák többszöri újraolvasás után is megőrzik titkukat, nem adják ki magukat.

És az olvasó nem tesz fel kérdéseket, nem akar – nem is kell mindent tudnia, ugyanis Travnicek nem kényszeríti őt bele a voyeur helyzetébe. Travnicek nem hozza testközelbe a szereplőit, hanem távolságot tart. Stílusának takarékossága nem szófukarság, hanem tapintat.
Bármilyen nyomasztóak és sötétek is Travnicek novellái, van bennük valami vigasztaló és megragadó. Ugyanis „a történet eltakarása védettséget is jelent” – írja Judith Hermann Raymond Carver novelláiról, és ez Travnicekre is érvényes.

A szavakhoz fűződő szeretet az, ami a novellákban rejtőzködő rémséget körbefogja és megőrzi – még sokáig az olvasás után is. Aki azért olvas, hogy elűzze unalmát, hogy megfeledkezzen magáról, az tegye félre olvasatlanul Travnicek könyvét. De aki azért olvas, hogy felzaklassa, hogy megigézze, amit olvas, annak különösképp a figyelmébe ajánljuk ezeket a novellákat.

Részlet Martina Wunderer recenziójából, 2009. szept. 16., Szijj Ferenc fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=7204

[ Info ] Travnicek, Cornelia: Fütter mich. (original language: Deutsch) Skarabaeus, Innsbruck, Wien, Bozen, 2009 . ISBN: 978-3-7082-3272-0.