Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ]

„Az igazság viszonylagos dolog.
Főleg a teljes igazság.
Rengeteg verziója létezik.
Vannak köztük, amelyeket jogászok védelmeznek, és vannak, amelyeket papok.”


Norbert Gstrein legutóbbi regénye, a „Die ganze Wahrheit” a valósághoz szorosan kötődő fikció. Igazságverziókról és világértelmezésekről van benne szó, vallásosakról és profánakról, a cselekmény pedig számos párhuzamot mutat az irodalmi üzem irodalmon kívüli valóságával: az idős könyvkiadó, Heinrich Glück másodszor nősül, a fiatal és csinos Dagmart veszi feleségül, aki Glück halála után finoman szólva öntörvényű könyvet ír házasságukról. Már az alapmotívumban – és a regény számtalan apró részletében is – felfedezhetők a korábbi Suhrkamp-főnök, Siegfried Unseld körül terjedő tények, mítoszok és pletykák, és felismerni véljük Unseld második feleségét, Ulla Berkéwiczet is, aki férje halála után néhány évvel jelentette meg Überlebnis című gyászmunkáját.
Csakhogy a kulcsregény-olvasat elégtelennek bizonyul. Norbert Gstrein többszintű, rafinált játékot űz. Az én-elbeszélő a kiadó egykori szerkesztője, aki a „halálkönyv“ miatt megvált a kiadó főnökasszonyától, és most Heinrich Glück életét, nem pedig a halálát akarja megörökíteni. Ugyanakkor könyvében alig esik szó Glückről, annál több viszont az özvegyéről: többszöri újrakezdéséről, mániáiról, világnézetéről, életfelfogásáról, valamint arról, hogyan bánik a kiadóval és alkalmazottaival.
Dagmar alakja nem éppen rokonszenves, viszont rendkívül részletgazdag. A végzet asszonya, némi ezoterikus beütéssel és intrikus hatalmi allűrökkel megáldva, akivel egész éjszakákat lehet remekül átmulatni.
Jól tudjuk, hogy a történet elbeszélőjét és a szerzőt nem szabad azonosítanunk egymással, így aztán a szerző mindent meg is csináltat, el is mondat elbeszélőjével, amit ő a saját nevében nem tenne és nem mondana. Vagy talán mégis. És ez a szép ebben a játékban. Átjárhatók a membránok. Például ahogy rögtön az első oldalakon a kéziratán dolgozó szerkesztő a kiadóvállalat rettegett ügyvédjének leírásakor azon töri a fejét, hogy talán megváltoztatja a történet helyszínét és körülményeit, végül azonban Bécsben „hagyja“ a kiadót, és magabiztosan úgy véli, ő már bebiztosította magát.
Mit csináljunk ezzel a regénnyel?
Hát csak olvassuk el!


Részlet Sabine Dengscherz recenziójából, 2010. szeptember 9.
Nádori Lídia fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=7683

[ Info ] Gstrein, Norbert: Die ganze Wahrheit. (original language: Deutsch) Hanser Verlag, München, 2010 . ISBN: 978-3-446-23549-6.