Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ]
Brigitta Falkner szerzőként és képzőművészként kettős élvezetet: olvasni- és néznivalót kínál. Minden oldalpár szöveg és kép diptichonja, ugyanakkor minden műfaj megáll önmagában is, sőt, egymást gazdagítják: a képek elmozdítják és kitágítják a szövegek horizontját, és fordítva.
A cselekmény gyorsan fölvázolható: egy vonat elindul, megáll, továbbindul, újra megáll. A vonaton ülő „Én“ leírja ezt az utazást, reflektál rá: az utastársakra, az ablakból nyíló kilátásra, a tovasuhanó tájra. A stílus lakonikus, precíz, nem nélkülözi a száraz humort.
Az érzékelésről, a felismerésről és a meg(nem)értésről szól a könyv. Az Én pontos megfigyelő, a legkisebb részletek is szemet szúrnak neki. Alaposabban szemügyre véve a világ, az egyes érzékletek, ha közelítünk hozzájuk, többértelművé, megfejthetetlenné, sőt, gyanússá válnak. Már nem illeszthetők be igazán egy ártalmatlan vonatút egészébe: a fülkeajtó nyikorgása, a mellettünk ülő nő blúzának zizegése, egy termoszkanna melletti tócsába belefulladó légy, az utastársunk retináján tükröződő fény. A leírt helyzetek gyakran szürreálisnak ható képekbe torkollnak, az egész utazás valami lucidus álommá változik: talán Kafka, Hitchcock és egy szuperintelligens gyerek együtt tudna ilyen álmot látni, amelyben minden szimbolikus és nyugtalanító: pontos érzékelés megértés nélkül.
A képzőművész Brigitta Falkner a szövegek mellé kongeniális képeket: táj- és játékminiatúrákat állít. A szöveg perspektíváját lefordítja a kép nyelvére – többek között az arányok tudatos eltorzításával. Túl nagy részletek foglalnak helyet a viszonylag kicsi egészben. Mintha soha nem sikerülne megtalálni a megfelelő perspektívát. A miniatúrákon többször is felbukkan egy kislány viszonylag óriási babája. Az egyik képen szemből látjuk vak, fehér szemüreggel, mint valami médiumot. Ez is annak az óriáspanorámának a részlete, amelyben Brigitta Falkner mesterien lebegteti a precizitást és a zavart, a tárgyilagosságot és a humort.

Részlet Birgit Schwaner recenziójából, 2010. november
Nádori Lídia fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=8512

[ Info ] Falkner, Brigitta: Populäre Panoramen I. (original language: Deutsch) Klever Verlag, Wien, 2010 . ISBN: 978-3-902665-21-8.