Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ]
Marina di Cecina télen: fürdőhely vendégek nélkül. A tengerparti házak lezárva, eltorlaszolt bejárattal, téli álomban várják a következő szezont. Bedagadt, nyirkos deszkák, rosszul fűtött vagy bezárt üzlethelyiségek. Üres a part, a rakpart falán öt méter hosszú, viszolyogtató antiszemita felirat: késő őszi szétesett idill, mégis szemlélődésre alkalmas hely. Gyaloglásra, gondolkodásra, a dolgok meglátására, írásra alkalmas.
Christoph Wilhelm Aigner prózaszövege az érzékeket, az érzékelést és az észleletek intellektuális feldolgozását járja körül: a töprengést, és nyelvvé vagy képpé alakítását annak, ami a fejünkben születik – vagy annak, amit rögzített a polaroidkamera. Márpedig ez a kép nem mindig azonos azzal, amit az elbeszélő látni vél. A képek önálló életre kelnek: „Különös események Olaszországban“.
Mint rendesen, most is a nyelvi reflektáltság játékának tanúi vagyunk: Aigner addig-addig játszik a megfogalmazásokkal, addig forgatja őket, amíg egyszerre csak különösnek, alkalmasint egészen újszerűnek érezzük őket. Miközben a szerző tudatában van annak, hogy mindennel találkoztunk már egyszer. Az avantgárdnak is vannak hagyományai, előfutárok egy jól ismert terepen. De hátha talál valami újat az utóvéd is a régi műfajban: hiszen mi másról szól hagyományosan és a szó legszorosabb értelmében a novella, mint valami újról.
Ebből az igényből egyenesen következik, hogy Aignernek a novellához való közelítésében a fordulat – mégpedig igencsak különös fordulat – is bekövetkezik.
Ebben az esetben oly módon, hogy a képek önálló életre kelnek.
A képek sem mások, mint egy másik médium nyelvi elemei. Olykor szeszélyes és akaratos: hol homlokon csókol a múzsa, hol hátat fordít. Főhajtás a romantika előtt – az inspiráció-hit romantikája előtt, vagy a novella virágkorát jelentő romantika előtt?
Hogyan jut el a költő a szövegig, hogyan jut el a gondolkodó a nyelvig? Miért jut eszünkbe, ami eszünkbe jut? Egy kipattanó ötlet talán nem éppen annyira hihetetlen, mint egy korábban soha nem fotografált, meglepő motívum egy polaroid-filmen?
Különös és új, mégsem őseredeti: vagyis klasszikus értelemben vett novella.

Részlet Sabine Dengscherz recenziójából, 2011. március. Nádori Lídia fordítása.
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=8818

[ Info ] Aigner, Christoph Wilhelm: Eigenleben oder wie schreibt man eine Novelle. (original language: German) Edition Laurin, Innsbruck, 2011 . ISBN: 978-3-902719-90-4.