Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ]
Már a cím kissé „csámpás“ kecskerímében is benne van az Erwin Einzinger írásmódjára olyannyira jellemző, csibészes, örökmozgó játékosság. Két ellentétes irányba mutató nyíl, egy-egy kézzel festett körbe rajzolva: a kép a borító teljes felületét kitölti, mint egy Rohrschacht-teszt foltja, képszerűvé téve a szerző túltengő energiáit. És mintha a szerző által készített motívum nem csupán azt jelezné, hogy a dolgok egymásra utalnak, hanem hogy a könyvet elölről és hátulról is el lehet kezdeni olvasni – és ez nem is légből kapott ötlet. Mert nem is az a lényeg itt, hogy valaki „szorgosan, mint egy mindenes“, elmesél egy történetet. Fontosabb a játék az elbeszélés formáival és formuláival: a történetek a legizgalmasabb ponton szakadnak meg, egymás kerettörténeteivé válnak, a legkülönfélébb anekdoták és kitérők gazdagítják őket – csaknem úgy, mint az Ezeregyéjszaka meséiben.

„Minden országnak megvan a maga Szamarkandja és Numanciája“, parafrazeálhatnánk hanyag eleganciával – hiszen itt is egyetlen mozdulattal kerül egymás mellé egy közép-ázsiai nagyváros és valamelyik eldugott európai fészek. Csakhogy, Peter Handke Die Morawische Nacht című könyvének ének- és mondaszerűen egyenletes epikai hömpölygésével ellentétben, Einzinger alaposan megzötyögteti az utazót. Mint afféle enyhén bizarr utazós regény, a roadmovie egyes jegyeit is magán hordozza a könyv: szereplőin keresztül a szerző olyan „idegen, furcsa világot“ térképez föl, amely olykor David Lynch filmjeire emlékeztet. A világnak a fülszövegben emlegetett fehér foltjai, ha így nézzük, inkább tarkák, mint egy „mintás szövetdarab“. A távcső szintén szóba kerül a fülszövegben, csak fordítva tartja elénk a szerző: a mindennapok jelentéktelen mozzanataira irányítja a figyelmet. Ugyanakkor a távcsőről eszünkbe juthat egy plasztikus francia ige, a téléscoper: valamit valamire ráirányítani, valamit valamivel ütköztetni, egymásba tolni, mégpedig úgy hogy nagyot szóljon.

Részlet Ulrike Matzer recenziójából, 2011. március 8. Nádori Lídia fordítása.
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=8742

[ Info ] Einzinger, Erwin: Von Dschalalabad nach Bad Schallerbach. (original language: German) Jung und Jung, Salzburg/Wien, 2010 . ISBN: 978-3-902497-69-7.