Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ]
Ausztria legjelentősebb ipari vállalata, a Voest a Hermann Göring Acélművekből jött létre. A vállalat történetét már számos kutató feldolgozta, és az irodalom is foglalkozott a témával – így legújabban Elisabeth Reichart felső-ausztriai írónő „A Voest-gyerekek“ című regényében. A regény egy kiemelkedően tehetséges gyermek története, aki egy sokféle nélkülözéstől sújtott világban nő fel. Apja aktív részese e világnak és a benne végbemenő gazdasági fejlődésnek, és így hal meg Afrikában, ahol építésvezetőként dolgozik. A nagyszülők és szülők életét a két világháború traumái határozzák meg, a főhős eleinte mégis egy varázslatos gyermekkorban él, amelyben ég van, zene és tánc, templomi kórus és Baldo, a nagyszülők okos kutyája. „A gyermek apja önkéntes tűzoltó volt és muzsikus a helyi zenekarban, mindenekelőtt azonban Voest-alkalmazott.“
A vidéki idill oltalmából, amely legalábbis a kislány képzeletében sértetlenül él, s amely az írónő szülőhelyének, Steyreggnek felel meg, a család a Tran folyó közelébe, a vállalat ottani lakótelepére költözik. A férfiak az üzemben vannak vagy építkezéseken, a nők a pincében, mosógépeik és befőttes üvegeik között élnek. A gyerekek többnyire szabadon csellengnek, magukra hagyatottak, de a sérült szülőnemzedék így is befolyással van rájuk.
Reichartnak sikerül megmutatnia, hogy a huszadik század első felének öröksége mélyen áthatja a mindennapokat, és meghatározza az emberek mentalitását. „Ebben az iszonyú háborúban szinte már csak bolondok vannak!“
Az írónőnek meggyőződése, hogy egy globalizált világban már a felnőtté válás sem maradhat individuális. Egy interjúban így fogalmaz: „A gyerekek mind magányosak voltak, mind elveszettnek érezték magukat, ebben osztoztak, ha apáik valahol egy építkezésen dolgoztak.“ Ez igaz a „A Voest-gyerekek“ névtelen főszereplőjére, a kiemelkedően tehetséges lányra is. A regényben sok a költészet és sok az igazság, és ez teszi izgalmassá. Elisabeth Reichart képzett történészként alaposan tanulmányozta a Voest cég történetét, aztán megírt egy történetet, amelyből a történészek is tanulhatnának egyet-mást. A költészet igazsága nagyon gondolatserkentő tud lenni.

Részlet Helmut Sturm recenziójából, november 2011, Adamik Lajos fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=9264

[ Info ] Reichart, Elisabeth: Die Voest-Kinder. (original language: Deutsch) Otto Müller Verlag, Salzburg/Wien, 2011 . ISBN: 978-3-7013-1187-3.