Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ]
„Egy deszkán írsz, amit egy építkezésről szereztél, az ágyban ülve, míg férjed az íróasztalnál dolgozik.” (8. l.)

Így indul a regény: Párizsban vagyunk, egy kis szobában, ahol a két szerelmes szabadúszóként végzi tudományos munkáját. A hierarchia az első pillanattól fogva világos. Csak ki kellett volna nyitnia a szemét. Csak ki kellett volna nyitnod a szemedet. A tegező forma, amely az egész könyvet uralja, nem csak eredeti műfogás. A tegező forma a női főszereplő fölcserélhetőségét is jelzi: veled is megtörténhet.

A férfi bevallja, hogy nemrég apa lett. Egy évvel azelőtt megcsalta a nőt. A nő nem akar kicsinyeskedni, nem gondol szakításra, hiszen a férfi saját bevallása szerint nem szereti azt a másik nőt, hanem az a nő ejtette át. Amikor a női főszereplő is teherbe esik, a pár Bécsbe költözik. Az újszülöttel a nő marad otthon, ezért abba kell hagynia a munkáját. A férfi biztatja, mondván, ez csak átmeneti időszak. Ám a munkamegosztás, amely oly fontos volna a nőnek, később sem jön létre, illetve nem úgy, hogy abból ő is profitálna.

Minél kevesebb visszajelzést kap, minél kevesebbet publikál tudományosan, annál jobban csökken az önmegbecsülése. Hamarosan maga is elhiszi, amit a férfi állít róla, hogy rugalmatlan, szétszórt és görcsös. A félelem szikrája mégis azt súgja neki, hogy nem szabad feladnia. Harcolni kezd saját autonómiájáért.

Margit Schreiner hű marad témáihoz. Visszafogottan, de kitartóan írja szövegeit a nők és anyák társadalmi hovatartozástól független elnyomása és lebecsülése ellen. Nyelvét nem véletlenül mondják „halk“-nak. Mégsem veszti el könnyedségét, mert mindig jelen van benne valami lényeges: a humor.

Margit Schreiner mintegy mellékesen, rutinosan és anélkül, és a közvetlen kritika szándéka nélkül érint olyan társadalompolitikai témákat, mint a gyerekek és fiatalok gondozása és nevelése, a nevelési jog, a gyermekeiket egyedül nevelő szülők helyzete, lakáspiac, fiatalkori munkanélküliség, betegbiztosítás, nyugdíjrendszer, szociális és etnikai egyenlőtlenség, neoliberalizmus – és még hosszan folytathatnánk a listát.

Az írónő mindezek alapján komor záróképet fest: a kislány, akinek a nevét sem tudjuk meg, iskolájában Barblin szerepét játssza Max Frisch „Andorrá“-jából, aki megőrül, mert nem tudja elviselni a két nép közötti harcot, a gyűlöletet, hazugságot és agressziót. A lánynak a bemutató hatodik napján nyoma vész.


Részlet Claudia Peer recenziójából, 2011 szeptember, Adamik Lajos fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=9189

[ Info ] Schreiner, Margit: Die Tiere von Paris. (original language: Deutsch) Schöffling & Co, Frankfurt/Main, 2011 . ISBN: 978 978-3-89561-279-4.