Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ]
Thomas Stangl esszékötete, melyet három regény (utoljára a „Was kommt“) előzött meg, egy kísérlet dokumentuma, mely az irodalom és élet, írás és átélés közötti fonalakat veszi górcső alá – megfontoltan, noha nagyjából minden ettől függ, és óvatosan, noha elválaszthatatlanok.

Stangl ennek során írói tevékenysége mélyére viszi el az olvasót: ez a mély pedig kétségkívűl szédítő, mert ott, ahol a mondatok maguk körül kezdenek forogni, a világ elvesztésének veszélye fenyeget, mert az irodalmi képeken végzett munkájával „szelíd erőszakot“ gyakorol az író. Ugyanakkor az írás és olvasás talán az egyetlen kapu a világhoz: „Élni és halni talán éppen, de soha nem egészen az irodalmon kívüli irodalomtól tanulok és tanultam.“

Irodalmi felfedezőútjain Stangl elsősorban olyan szerzőknek ered a nyomába, akik rövid életüket elég gyorsan elégették művészet és élet határán. Kafka neve említődik, aztán Raymond Roussellé, aki a szürrelisták egyik előfutára volt és 1933-ban öngyilkos lett, vagy a kábítószerfüggő Antonin Artaud-é. Utóbbit Mexikóba követi Stangl, fizikailag és irodalmilag is: „Mexikó Artaud számára egy nagy várakozás neve volt, a valóssá vált Más országának fantazmagóriája“ – világ és észlelés paradicsomi egysége, melyet Stangl maga is hiába keres, mikor hatvan évvel később olyasvalakiként tér vissza ugyanabba az országba, „aki ül a vonatban, és néz ki az ablakon“.

Nagyszerű elbeszélések ezek, amelyek városokba, zenébe és képekbe tett utazásokról szólnak – és poétikáról is persze; Stangl az írás fonákját, az átélés hátoldalát mutatja meg nekünk. A szövegek mindvégig homogén textúrát képeznek – ugyanakkor korántsem csak „variációk egy témára“, mert e téma: az észlelés és emlékezés mindenütt jelen van. Stangl végül mindkettő, az irodalom és a világ iránt is tartós vágyat ébreszt. Nem veszélytelen egzisztencia ez – de alighanem az egyetlen.


Bernhard Oberreither recenziója, 2012 május. Adamik Lajos fordítása.

Thomas Stangl regényei: Was kommt. (Droschl 2009) http://www.literaturhaus.at/index.php?id=3412
Ihre Musik. (Droschl 2006) http://www.literaturhaus.at/index.php?id=2723
Der einzige Ort (Droschl 2004) http://www.literaturhaus.at/index.php?id=2826

[ Info ] Stangl, Thomas: Reisen und Gespenster. (original language: German) Droschl, Graz, Wien, 2012 . ISBN: 978-3-85420-731-7.