Incentives – la nouvelle littérature d’Autriche

readme.cc propose un accès en plusieurs langues à la littérature autrichienne la plus récente. Réalisée en collaboration avec la Maison de la littérature à Vienne, cette plateforme de lecture offre un aperçu de l’actualité littéraire du pays.

Des critiques littéraires – journalistes et/ou universitaires – présentent des ouvrages qui viennent de paraître, de courts extraits permettent de se faire une première idée, des notices biographiques complètent la présentation.

Pour l’instant, ces informations sont disponibles en cinq langues : allemand, anglais, français, tchèque et hongrois.

Le projet « Incentives » cherche à promouvoir l’internationalisation de la littérature autrichienne et la traduction de textes récents.

Réalisation : centre de documentation pour la nouvelle littérature autrichienne (comptes rendus, notices biographiques) – association des traducteurs (traductions) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Recommandation de Incentives ] Az „indigógyerekek“ egykor az ezoterikus megújulás ígéretei voltak: olyan különleges spirituális képességekkel rendelkező gyerekek, akik magasabb rendű lények eljövetelét hirdették a Földön. Az efféle utópiákból csak morzsák maradtak meg Setz „Indigo” című új könyvében: az „indigók” itt olyan gyerekek, akiknek jelenléte erős hányingert, fejfájást, tájékozódási problémát, hosszútávon még szervi károsodásokat is okoz; a mit sem sejtő anyák hányni kezdenek, mihelyt a bölcső fölé hajolnak.
Setz regényében Setznek hívják az egyes szám első személyű elbeszélőt, aki szakmai gyakorlatát kezdi meg matematikatanárként egy ilyen gyerekek számára létesült internátusban. Gyanús események követik egymást: gyerekek tűnnek el az internátusból, embertelen kísérletekről, kínzásokról olvashatunk a sorok közt

<font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2"></font></font><font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2">Az elbeszélő nyomozásba fog; a könyv jó részét az általa összegyűjtött anyag teszi ki. Az olvasó számára rejtélyes ez az irathalmaz, már-már fájdalmasan az (annál inkább érdemes továbbolvasni a könyvet). A történet másik felét Robert Tätzel, egy egykori indigógyerek szemszögéből látjuk, akinek elmúlt a szindrómája – és ezt nem bírja feldolgozni. Szórakozásból „radioaktív szavakat” ötöl ki </font></font><font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2">(mocsokpicsa, zsidódisznó, elfajzott, nigger)</font></font><font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2"> avagy a szomszéd nőt sokkolja.</font></font><font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2">Setz a morális súrlódási veszteség virtuóza: remek, ahogyan az indigó-szindróma magát az olvasót is kilátástalan helyzetbe sodorja, amikor az egész társadalom egy morális szürke zónában leledzik. Annak kezelése, hogy épp a leggyengébbek válnak teherré, nem épp egyértelműen humánus, de nem is egyértelműen inhumánus. Túl okosan szólaltat meg ahhoz Setz különféle hangokat.</font></font><font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2">Ennek köszönhetően az „Indigo” – a szerző ironikus álarcjátéka mellett (jegyezzük meg: sose kérdezzük meg egy írótól, hogy melyik a kedvenc regénye!) – mindenekelőtt rettentő hiteles társadalomrajz: önmagunk egyik változatát látjuk, a megtévesztésig hű változatát, és ez hihetetlenül lebililncsel.</font></font>
Részlet Bernhard Oberreiter recenziójából, 2012. november 7.
Blaschtik Éva fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=9687

[ Info ] Setz, Clemens: Indigo. (original language: Deutsch) Suhrkamp, Frankfurt / Main, 2012 . ISBN: 978-3-518-42324-0.