[ המלצה מאת Gábor Palkó ] Ha A fehér király nemzetközi sikerét a könyvről nagy példányszámú és hírű külföldi lapok hasábjain megjelent kritikákból akarjuk megérteni, szomorú kép tárul elénk. Az itt olvasható érvelések többsége ugyanis a diktatúra, pontosabban a nyolcvanas évek kelet-európai kommunista rezsimjeinek ábrázolásaként olvassa a művet, vagyis egy minden szempontból, térben, időben és morálisan egyaránt távoli világról írott beszámolóként. Ekképpen az olvasó rálátása, kívül-, pontosabban felül állása biztosított: kedvére borzonghat a színre vitt iszonyaton, amely mint „egzotikum” éppen az itt-és-most felsőbbségét és biztonságát szavatolja. A regény tényleges olvasásának tétje az, vajon hogyan állhatunk ellen ennek a nagyon is kézenfekvő értelmezési módnak.   Ha az ábrázolás képzetét ha nem is felszámoló, de legalábbis felforgató effektusokat keresünk, kézenfekvő az elbeszélés mikéntjére fordított figyelem. A fehér király elbeszélője erősen behatárolt kompetenciájú, egy kisfiú, akinek nézőpontját, ezt a sajátos alulnézetet a környezet megértése-elemzése helyett annak regisztrációja, kommentár helyett a puszta megidézés jellemzi. Ezt a „minimalista” elbeszélői hangot – a hang metaforája azért is jogosult, mert a szóbeliség illúziójának fenntartása külön hangsúlyt kap – ritkán színezi a gyermek perspektíváját elénk állító, visszatekintő, nagyobb tudású szerzői szólam iróniája. A gyermek szempontját mindenekelőtt a rendkívül hosszú, gyakran több oldal terjedelmű mondatok ellensúlyozzák, ha nem is a körmondat szerkezeti-modális összetettségével, de a mellérendelés additív-bővítő logikájával. A mellérendelés mellett az elbeszélésmód másik döntő alakzata a kihagyás, az önálló szerkezeti egységeket képező regényfejezetek bár nagyon is poentírozó kezdések és befejezések közé záródnak, mégis a történetek legfőbb sajátsága az előzmények, a következmények, sőt a döntő eseményelemek hiánya. Ezzel szoros összefüggésben áll a színre vitt történetfoszlányok és figurák mitikus-meseszerű elrajzolása, groteszk irrealitása.   Világos, hogy egy ekként színre vitt, töredékes és irreális „világ” nem nyújthatja a diktatúra „természetrajzát”. Hogy mégis ez lehet a mű olvasásának egyik kulcstapasztalata, az nem magyarázható pusztán a peremvidék lezárultnak tekintett történelmi félmúltja iránti (bulvár) kíváncsisággal. Legalább ennyire kihívja ezt az olvasást a regény„világ” koherenciáját minden törésen túl megalkotó brutalitás, a fizikai agresszió halmozása, és ennek direkt hatást kiváltó filmszerű jelenetezése.

[ מידע על ספרים ] Dragomán, György: A fehér király. (original language: magyar) Magvető, Budapest, 2005 . ISBN: 9789631424379.