Children's Literature

[ a könyvtippet írta Elekes Dóra ] Háy János rendkívül sokszínû és tudatos szerzõ, aki mindhárom mûnemben alkot, és akit elsõsorban az érdekel, meddig tolhatók ki a mûfajok határai. Regényeinek nyelve a líráéhoz, verseinek nyelve a drámáéhoz, drámáinak nyelve a prózáéhoz közelít. A Gézagyerek címû „szöveggyûjtemény” is afféle mûnemek közötti kísérlet. A kötet négy, egy-egy novellából és egy-egy drámából álló, azonos cselekményû szövegpárt vonultat fel. Háy korábbi prózaszövegeihez képest mind a novellák, mind a drámák nyelve feltûnõen aluldíszített, szlenges, a köznyelvet imitáló. A szövegeknek mind a feszültsége, mind jellegzetes humora elsõsorban abból ered, hogy a szereplõk ezen a redukált nyelven beszélik meg a modernitás legégetõbb kérdéseit, legyen az a nyelv összekötõ vagy elválasztó szerepe, az én kétsége önnön egységében, Isten döbbenetes és tûrhetetlen hallgatása, vagy az, hogy miért nõ a fû, hogyha majd leszárad, és miért szárad le, hogyha újra nõ.

Részlet A Herner Ferike faterja címû drámából:

Krekács: Ez a Szabó Jani bácsi. Nyírja a ház elõtt a füvet.
Herda: Kurva erõs hangja van neki.
Kerkács: Tudod, mibõl csinálta a fûnyírót?
Herda: Mibõl?
Krekács: Hát, bazmeg, egy Trabant-motort szerelt rá.
Banda: Trabant-motort? Az hajtja? Az istenit, mi mindent tud a Jani bácsi.
Herda: Csak az a szar ebben is…
Banda: Micsoda, Pityukám, már megint mi bajod van ezzel is?
Herda: Hát, hogy visszanõ.
Krekács: Mi nõ vissza, Pityukám? A Trabant kasznija, vagy mi az isten?
Herda: Hülye vagy te, Béla, a fû nõ vissza, az, bazmeg. Levágja, aztán visszanõ, érted. Kár csinálni.

[ infó ] Háy, János: A Gézagyerek. Palatinus, Budapest 2004 .