Incentives – Új osztrák irodalom

A readme.cc új, többnyelvű lehetőséget biztosít a legújabb osztrák irodalommal ismerkedni szándékozók számára. Az új portál – együttműködve a bécsi Literaturhaus-szal – betekintést nyújt az ország aktuális irodalmi eseményeibe.

Az új könyveket irodalmi újságírók és irodalomtudósok mutatják be, rövid szemelvények adnak ízelítőt a művekből, a szerzőket pedig rövid portrék ismertetik meg az olvasóval.

Jelenleg öt nyelven – németül, angolul, franciául, csehül és magyarul – készül az információs anyag.

Az Incentives hozzá kíván járulni az osztrák irodalom nemzetközi ismertségéhez, és ösztönözni szeretné az aktuális szövegek fordítását is.

Megvalósítás: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (recenziók, szerzőportrék) – Übersetzergeimeinschaft (fordítások) – readme.cc (infrastruktúra).

http://www.literaturhaus.at

[ a könyvtippet írta Gábor Palkó ] De nem lett. Lehetett volna, de nem. Lehetséges életpályák, sikeres életek képzeteit idézi fel a regény, és nem pusztán beteljesületlenül hagyja őket, sokkal inkább a romlásba, a pusztulásba, az „ember alattiba” hanyatlani. Vagy egyszerűen megöli a szereplőit, kinyírja, kibelezi őket. A rákot kedveli legjobban, no nem megenni, nem az ember eszi meg a rákot, a gasztronómiai, művészi vagy bármilyen más kifinomultság távol áll a regény díszletterétől, a rák zabálja fel a testet. Vagy az alkohol. A beteljesületlenség, az értelmetlen és dicstelen pusztulás olyan sűrű szövetébe bonyolódunk bele, amelyből, a könyvet le- vagy félretéve, nehezen kecmereg ki az olvasó. A könyv színre vitt, elénk állított világa olyannyira vigasztalan és sötét, hogy a tiltakozás elemi erejű gesztusát váltja ki a befogadóból. Hatásának ez az egyik, a legelemibb effektusa. Miért nem sikerül (semmi) senkinek? Miért nincs a szereplőknek módja, a borító figuráinak keze, hogy tegyenek valamit? Ki gondolja ezt? Hogy ennyire kilátástalan és értelmetlen? Kihez tartozik ez a pesszimista vagy akár depressziós, fatalista, ember- (és különösen: nő-) gyűlölő hang? És mi a célja azzal, hogy ezt a sok szörnyűséget elénk tárja? Nincs válasz a kérdésekre. Nem körvonalazódik semmilyen távlat, ahonnan belátható volna, miért látszik mindez éppen így. Mintahogyan arról sem nyerünk bizonyosságot, mi a viszonya a páratlanul kidolgozott mondattannak, a szöveg késleltető-elkalandozó, asszociációs beszédmódjának a fiktív világ értékvesztett, leértékelt életteréhez. Éppen ez az összeférhetetlenség követeli meg (és váltja ki) a befogadói aktivitást, nem lehet lazsálni, ha részesülni akarunk az olvasás élményéből, a puszta történéseken túl követni kell a kitérőket, a nyelv díszletfüggő áthangolódásait, a szöveg bonyolult játékait, de mindez a feszült figyelem sem garantálja, hogy a dolgok a végére a helyükre kerülnek. Mű, szöveg, nyelv, élet viszonyai folyamatos változásban és rendezetlenségben vannak, és az olvasó arra kap felhívást, hogy e folyamatba belebocsátkozzon.

[ infó ] Háy, János: A gyerek. Palatinus, Budapest, 2007 . ISBN: 9789639651555.