[ a könyvtippet írta Ambrus Judit ]

Gyerekszemmel

Tagadhatatlan, gyerekszemen keresztül láttatott borzalmakkal elég jól el van látva a magyar irodalom. Köves Gyuri sorstalan sorsa egészen beitta magát a magyar irodalomba. Igaz, voltak már elõtte Nagy Magyar Gyerek- és Kamaszhõseink, Nemecsek Ernõn át Medve Gáborig, csakhogy õk így vagy úgy, de lázadtak. Dragomán György apró kamasza (akár Köves) nem lázad, hûvös rettenettel nézi, amint apját elviszik, munkatáborba hurcolják a Duna-csatornára. Várja apját, egyfolytában õt várja, de tudja, hogy az adott világ borzalmait el kell viselnie. Mert sem a felnõtt-világ folytonos kegyetlenkedéseit, sem a gyerek-világ állandó kínzatásait megállítani nem tudja, nem is célja ez. Valahogy úgy van ezzel, ha ez van rá kiszabva, akkor ez a normális, az adott világ, ezt kell kibírnia. Kiépít egy technikát. Amennyiben a teher túl nagy volna, a rá váró fájdalmat vagy a félelmet már aligha bírná ki, még nagyobb fájdalmat vagy rettegést képzel el. Ha háborúznia kell, de egyáltalán nem akar, akkor odaképzeli a Gyerekvezért, amint leszámol vele, ha nem harcol. Mindig egy nagyobb szörnyûség képe ösztönzi arra, hogy részt vegyen a (szerinte) kisebb borzalomban. Néha persze a borzalmak mérlegelésekor elszámolja magát. De mellette állnak segítõi. Egy valós segítõ, Anyja, aki elképesztõ erõvel képviseli, hogy mindent ki lehet bírni, s nincs az a teher, ami térdre kényszerítené az emberfiát. S két másik segítõ, az egyik: apja fényképe, a másik pedig maga a fehér király. Az õ kiléte a lapok titka…

Ambrus Judit

[ infó ] Dragomán, György: A fehér király. Magvetõ, Budapest/2005 . ISBN: 9631424375.