Incentives – Új osztrák irodalom

A readme.cc új, többnyelvű lehetőséget biztosít a legújabb osztrák irodalommal ismerkedni szándékozók számára. Az új portál – együttműködve a bécsi Literaturhaus-szal – betekintést nyújt az ország aktuális irodalmi eseményeibe.

Az új könyveket irodalmi újságírók és irodalomtudósok mutatják be, rövid szemelvények adnak ízelítőt a művekből, a szerzőket pedig rövid portrék ismertetik meg az olvasóval.

Jelenleg öt nyelven – németül, angolul, franciául, csehül és magyarul – készül az információs anyag.

Az Incentives hozzá kíván járulni az osztrák irodalom nemzetközi ismertségéhez, és ösztönözni szeretné az aktuális szövegek fordítását is.

Megvalósítás: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (recenziók, szerzőportrék) – Übersetzergeimeinschaft (fordítások) – readme.cc (infrastruktúra).

http://www.literaturhaus.at

[ a könyvtippet írta Incentives ] „Tudod mi a legszörnyűbb az összes hányadék dolog közül: a megőrzésre félretett, dobozkákba csomagolt levelek a polc legalsó fiókjában, a puszta tény, hogy maguktól nem hajlandók szétmállani, megfakulni.”
„Azoknak, akik megmaradt hozzátartozóik keresésére indultak”, nekik ajánlotta második prózakötetét Andrea Winkler, amely a grazi Droschl Kiadónál jelent meg. A címe egyszerű: Hanna és én, mindazonáltal bonyolultabb dologra, két ember kapcsolatára utal.
Idejétmúlt vállalkozás volna összefoglalni a kötet tartalmát, és ez nem volna méltó szerzőnk felfogásához sem, aki minden értelmezési kísérletet azon nyomban művészi módon megcáfol. Ennél kevesebbet azonban elmondhatunk: a könyv főszereplője Hanna, akinek van egy könyvüzlete, és folyton mindenféle emberek érkeznek hozzá látogatóba: Lea, egy barátnő, egy Rio nevű fiatalember, mintha szerelmi történetre utalnának bizonyos jelek vele kapcsolatban, ámbár könnyen lehet, hogy mindez már a múlté, valamint Emm, egy idős úr, aki le-föl járkál az úton. Aztán van még egy első személyű elbeszélő, aki aggódik Hanna miatt. Mert Hanna, mint megtudjuk, az utóbbi időben „különösen” viselkedik, nem hagyja el a házat és alig beszél.

Az első személyű elbeszélő nem tudja mire vélni ezt a változást: „nem értem, mi változott meg köztünk, de azt sem, hogy Hanna miért vesztette el minden bizalmát a tetőablak alatti kis helyiség iránt.” A regény tehát nem más, mint egy eltűnt állapot keresése, egy személy nyomainak felkutatása, bár ez a személy elhatározta, hogy eltűnik. Nem arról van szó, hogy nincs történet, az embernek inkább az az érzése, hogy nagyon sok, olykor még borzasztó dolgok is történnek a szereplők között, minderről azonban csak a sorok között esik szó. Úgy tűnik, mintha Winkler a lehető legnagyobb elbeszélői bizonytalanság irányában haladna. Hogyan lehet elbeszélni valamit, ha többé nem lehet semmit elbeszélni?
Hanna és én című prózájával Winklernek jelentős nyelvi kísérletet sikerül végrehajtania. Egy nyugalmi állapotot ábrázoló fejlődésregényével egyszerre sikerül formailag igényesnek és kísérletinek lennie és elmesélnie egy történetet. Ezáltal hangot tud adni az elidegenedéssel kapcsolatos tapasztalatának, a tetszőlegességnek és történetnélküliségnek a modern, kafkai munkaviszonyok között és az emberek közti kapcsolatokban. Ahogy Hanna mindennek hátat fordít, azzal a szerző azt mutatja be, ami mindannyiunkkal megtörténik, és a flexibilis, kicserélhető világ miatti alapvető szorongásnak ad irodalmi formát.

Sigrid Meßner, 2009. február 25, Rácz Péter fordítása.

teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=3209

[ infó ] Winkler, Andrea: Hanna und ich. (Hanna és én). (original language: Deutsch) Literaturverlag Droschl, Graz / Wien, 2008 . ISBN: 9783854207382.