Incentives – Új osztrák irodalom

A readme.cc új, többnyelvű lehetőséget biztosít a legújabb osztrák irodalommal ismerkedni szándékozók számára. Az új portál – együttműködve a bécsi Literaturhaus-szal – betekintést nyújt az ország aktuális irodalmi eseményeibe.

Az új könyveket irodalmi újságírók és irodalomtudósok mutatják be, rövid szemelvények adnak ízelítőt a művekből, a szerzőket pedig rövid portrék ismertetik meg az olvasóval.

Jelenleg öt nyelven – németül, angolul, franciául, csehül és magyarul – készül az információs anyag.

Az Incentives hozzá kíván járulni az osztrák irodalom nemzetközi ismertségéhez, és ösztönözni szeretné az aktuális szövegek fordítását is.

Megvalósítás: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (recenziók, szerzőportrék) – Übersetzergeimeinschaft (fordítások) – readme.cc (infrastruktúra).

http://www.literaturhaus.at

[ a könyvtippet írta Incentives ] Friederike Mayröcker legújabb könyve az ígéretes Paloma címet viseli, tartalma pedig egy közelebbről meg nem nevezett címzetthez írt 99 levél. A „Kedves Barátom”-ként bemutatott levelezőpartner a beavatottaknak mindenesetre nem ismeretlen. A létező személynek és a költő alter egónak, a korán elhunyt és mégis köztünk élő Ernst Jandlnak szentelte a szerző ezt a szerelmes irodalmi monológot, amelyet persze folyamatosan dialogikusnak kell elképzelnünk.

Mayröcker nyíltan beszél mindennapos félelméről, hogy elveszíti az eszét vagy elhagyja alkotóereje. A Paloma a megöregedés és a búcsú fáradságos folyamatáról szól, és szerzője közben nem keresi a megszépítő szóvirágokat. Ha az élet estéje lassan az élet éjszakájába fordul, megszaporodnak az emlékek, és fogyatkozik a vigasz, és ha szerencsénk van, mint Mayröckernek, megmarad az életet és az alkotást örökre egybeolvasztó szenvedély. Semmi nem szemlélteti hatásosabban ezt az éhséget, mint a következő szép ellentét: „eljött a vég, a bájos tavasz”.

Kétségtelen, hogy elégikusak ezek a levelek, amelyekre egyetlen választ várhatunk, mégpedig annak az olvasótábornak a válaszát, amely nem szórakoztató lektűr után epekedik, hanem hajlandó – legalább irodalmi síkon – beleélni magát a betegség, magány és az elveszejtés fájdalmába. Mert az írónő nem diszkrét visszafogottsággal űzi mesterségét, nem riad vissza attól, hogy megnevezze félelmeit és hibáit.

A kötetben, úgy tetszik, egyensúlyban van a nehéz és a könnyed. Az emberek és a könyvek súlyuknak megfelelően esnek a latba, elsősorban is a barát, aki egyben a legkedvesebb és legdrágább volt neki. Amikor Mayröcker sejtelmes elbeszélői gesztussal André Bretonnak Galához írt leveleire, vagy Petrarca Laurához írott szerelmes költeményeire utal, akkor olyasmire céloz, amit már régóta sejtettünk, ugyanis a Paloma gyöngéd és megrázó prózája arról a rokonszenvéről tesz tanúbizonyságot, amelynek kizárólagosságát nem lehetne az alábbinál egyszerűbben körülírni: „ […] az Ő helyét senki nem tudja, nem is szabad elfoglalnia”.


Walter Wagner, 2009. február, Rácz Péter fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=2027

[ infó ] Mayröcker, Friederike: Paloma. (original language: Deutsch) Suhrkamp Verlag, Frankfurt/Main, 2008 . ISBN: 978-3-518-41956-4.