Incentives – Új osztrák irodalom

A readme.cc új, többnyelvű lehetőséget biztosít a legújabb osztrák irodalommal ismerkedni szándékozók számára. Az új portál – együttműködve a bécsi Literaturhaus-szal – betekintést nyújt az ország aktuális irodalmi eseményeibe.

Az új könyveket irodalmi újságírók és irodalomtudósok mutatják be, rövid szemelvények adnak ízelítőt a művekből, a szerzőket pedig rövid portrék ismertetik meg az olvasóval.

Jelenleg öt nyelven – németül, angolul, franciául, csehül és magyarul – készül az információs anyag.

Az Incentives hozzá kíván járulni az osztrák irodalom nemzetközi ismertségéhez, és ösztönözni szeretné az aktuális szövegek fordítását is.

Megvalósítás: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (recenziók, szerzőportrék) – Übersetzergeimeinschaft (fordítások) – readme.cc (infrastruktúra).

http://www.literaturhaus.at

[ a könyvtippet írta Incentives ] Miután az olvasók három éven át vonakodtak elfogadni a Gut gegen Nordwind című regény nyitott befejezését, Daniel Glattauer most még egy lehetőséget ad Leónak és Emminek: alighogy Leo visszaérkezik az öreg kontinensre és megnyitja e-mailjeit, az északi szél máris több levelet sodor virtuális levelesládájába Emmitől. A párbeszéd folytatódik, szórakoztatóan és ironikusan, ahogy korábban is. Leo és Emmi már a 32. oldalon személyesen is találkozik. De miközben az olvasók mind türelmetlenebbül várják, hogy végre történjék már köztük „valami”, Glattauer megint a képernyő elé száműzi hőseit és könyörtelenül tovább íratja velük a leveleiket. Az új kezdet, „amit” Leo Bostonból hozott magával, ugyanis éppolyan bonyolult, mint Emmi házassága. Ezt az újat Pamelának hívják, reggelire „régi bostoni tejeskávét iszik sok vízzel, tejjel és cukorral, viszont kávé nélkül” és „a szex ritka szüneteiben térdhajlatáig érő, repdeső szőke haját szárítja”.

Daniel Glattauer olyan sokáig fenn tudja tartani a „hét hullám” izgalmát, mint az „északi szél” esetében is. A vágy már-már legyőzi az értelmet, de aztán mindenki megmarad fáradságosan felépített életének keretei között. Glattauer sikerének titka, hogy szereplőiről a legkevésbé lehet azt elmondani, hogy egyszerűek és tökéletesek, és gyakran ők maguk sem tudják pontosan, mit is akarnak. Emmi önteltsége és Leo tartózkodó magatartása igencsak megtépázhatja az olvasó épnek hitt idegrendszerét, mindamellett mindketten szeretetreméltók és hitelesek. A levélregény forma nagyon közvetlen, ugyanakkor sokat bíz az olvasó fantáziájára. Így aztán a szerző nem csak az e-mailek címzettjeiben, hanem a „többi” olvasóban is felkelti a vágyat „a hetedik hullám” iránt.

Miben különbözik a hetedik hullám a megelőző hattól? Állítólag Henri Charrière, a fegyenc hosszan bámulta az Ördögsziget börtönéből a tengert és ő állapította meg, hogy „minden hetedik hullám nagyobb, mint a többi. Az egyik ilyen hetedik hullámra bízta kókuszdiókból készült tutaját, amely kivitte a nyílt tengerre, s így menekült meg.” S mit jelent mindez Emminek és Leónak? Semmit, hiszen éppen Leo írja: „A tenger nyugodt, a nap vakít. Nem várok semmire.” Emmi válasza: „Nincs szükségem hullámokra, sem az első hatra, és főleg nem a hetedikre” … vagy talán mégis?


Christine Schranz, 2009. március, Rácz Péter fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=7325

[ infó ] Glattauer, Daniel: Alle sieben Wellen. (Mind a hét hullám). (original language: Deutsch) Deuticke , Wien, 2009 . ISBN: 978-3-552-06093-7.