[ a könyvtippet írta Julia Wernitzer ] Ismail Kadare, Danilo Kiš, Radnóti Miklós, Bruno Schulz, Hugo Sonnenschein. Mi a közös bennük? Annyi bizonyosan, hogy ugyanabban a közép-kelet-európai térségben éltek és alkottak. Ugyanabban mint József Attila, Miroslav Krleža, Ciril Kosmač, Ludwig Winder, Kurt Sonnenfeld, Fulvio Tomizza és Richard Wagner. Az esszékötet szerzője szerint – bár tolluk másként fogott – ugyanazzal a keserű tintával írták meg életművüket. Karl-Markus Gauß számtalan kötetben idézte  meg e térség íróit, megrajzolva szellemi arculatát. E könyv nemcsak bemutat, feltérképez, ostoroz is. Keresi a felelősöket, amiért elpusztult egy organikusan működő világ; keresi Ausztria szerepét mindebben. Esszéi olyan fájdalmas pillanatokra világítanak rá, amelyek – nézete szerint elkerülhetőek lehettek volna. Ez a feltételes mód az, ami körbevonja ezen írásokat. A feltételesség mégsem arról szól, mi lett volna, ha..., hanem arról, mi a veszteség. A kötet azt is igyekszik feltérképezni, a hatalom számkivetettjei mily módon involválódtak akaratukon kívül abba az irodalmi közegbe, amely száműzte őket. „Amikor Danilo Kiš, akinek gyógyíthatatlan sebe Közép-Európa katasztrófája volt, akinek egyetlen, túlélését könyvtől könyvig biztosító létezési módja az emlékezés volt erre a katasztrófára és elsodort áldozataira, amikor Danilo Kiš 1989 őszén öntudatos és félénk idegenként meghalt az idegenek közt, holtában nyers erőszak áldozatául esett: a Szerb Írószövetség a visszataszító hazugság egy kézvonásával habozás nélkül vetette oda az 54 éves korában Párizsban elhunyt írónak azt, amit az élőtől megtagadott, s amibe az élő soha nem is egyezett volna bele: Danilo Kišt a szerb nemzet igaz gyermekének nevezte, és állami jelentőségű költőnek kiáltotta ki.” A fordulatokban, tragédiákban bővelkedő életutak, mint Kišé is, Karl-Markus Gauß szerint e térségben nem egyediek, sőt inkább archetipikusak. Gauß tintája legalább annyira keserű e letűnt világokról szóló leltár kapcsán, mint az általa elemzett szerzőké. Rendkívül érdekes a két magyar költőről szóló esszé, hiszen valaki kívülről láttatja velünk azt, amit mi csak belülről láthatunk.

[ Kedvenc idézet ] "Aki közép-európai felderítőútra indul, Galíciában vagy Horvátországban, Morvaországban vagy Pannóniában, Magyarországon vagy Szlovéniában, minduntalan Barbarópával találja szembe magát, az elnyomás, a mészárlás, az üldöztetés véres nyomaira bukkan, és ugyanakkor találkozik a hatalmasok kegyetlen egyformaságának tanúbizonyságával is. A közép-európai irodalom nem a hatalom dicsérete, hanem a kétségbeesés dala, a megbékélni nem tudás tanúbizonysága."

[ infó ] Gauß, Karl-Markus: Keserű tinta. Esszék a XX. századi közép-európai irodalomról. (original language: német) Jelenkor, Pécs, 1997 (1988).