Incentives – Új osztrák irodalom

A readme.cc új, többnyelvű lehetőséget biztosít a legújabb osztrák irodalommal ismerkedni szándékozók számára. Az új portál – együttműködve a bécsi Literaturhaus-szal – betekintést nyújt az ország aktuális irodalmi eseményeibe.

Az új könyveket irodalmi újságírók és irodalomtudósok mutatják be, rövid szemelvények adnak ízelítőt a művekből, a szerzőket pedig rövid portrék ismertetik meg az olvasóval.

Jelenleg öt nyelven – németül, angolul, franciául, csehül és magyarul – készül az információs anyag.

Az Incentives hozzá kíván járulni az osztrák irodalom nemzetközi ismertségéhez, és ösztönözni szeretné az aktuális szövegek fordítását is.

Megvalósítás: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (recenziók, szerzőportrék) – Übersetzergeimeinschaft (fordítások) – readme.cc (infrastruktúra).

http://www.literaturhaus.at

[ a könyvtippet írta Incentives ] 1924, Bad Fusch Pinzgauban. Walter Kappacher regényének főhőse, „H”, az író, egészségügyi és alkotói válságban van. „H”-nak, akiben Hugo von Hofmannsthalra yy (1874-1929) ismerhetünk, azzal kell számot vetnie, hogy nincs meg benne az a koncentráció és erő, ami megkezdett művei befejezéséhez kellene. Már csak ötleteket tud feljegyezni és ide-oda rakosgatni. És kezd kételkedni abban, hogy elegendő-e a tehetsége az önmagával szemben támasztott igényekhez.

Ez a Hofmannsthal „visszatérő”, aki sem az új időkben, a háború utáni években, sem a múltjában nem találja helyét. Aki sem biztonságban, sem otthonosan nem érzi magát Bad Fuschban, azon a nyaralóhelyen, ahol gyerekkorában és ifjúkorában egyedül vagy szüleivel gyakran megfordult. Utoljára 1919-ben. Öt évvel később csak kevés dologra ismer rá. Akkor hát: etűd a mulandóságról? A hiábavalóság könyve, regényes író-életrajz?

Walter Kappacher nem Stefan Zweig-féle lélektani portrét írt. A könyv középpontjában egy író korán beköszöntő lelki és alkotói hanyatlásának tragikuma áll, egy olyan íróénak, aki nem akarja felvenni a lépést a zajos, udvariatlan, rosszul öltözött és figyelmetlen új időkkel egy új, sokkal kisebb Ausztriában. Ehhez jön a halmozódó veszteségek leltára: egy állam elvesztése, az írói képzelet elvesztése – a fiatal Hofmannsthal annak idején Fuschban még nagy és jelentős verseket írt –, valamint a fokozatos elmagányosodás a barátok elvesztése miatt. Már csak egy valami hiányzik: átlépni az élet küszöbét.

A Hofmannsthal és egy fiatal, fiktív orvos közötti beszélgetések nem párbeszédek, hanem párhuzamosan egymás mellett futó monológok. A hely és a természet visszatükrözi H. úr lelkiállapotát és élethelyzetét. Új házak épültek, immár szorosan egymás mellé. Az öt évvel korábban még sűrű erdő borította domboldal most – a válság tükre – teljesen csupasz, a fákat kivágták, „az északi oldal meredek erdei útja feltárult”.

Számos asszociáció és gondolatlánc tanúsítja, milyen szubtilis mértéktartással dolgozik Kappacher. Soha nem denunciálja főhősét, miközben az egykor volt önmagát keresi. Nyugodt, szomorú, ragyogóan megírt könyv A legyek palotája.

Részlet Alexander Kluy recenziójából, 2009. június, Szijj Ferenc fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=7404

[ infó ] Kappacher, Walter: Der Fliegenpalast. (original language: Deutsch) Residenz Verlag, St. Pölten und Salzburg, 2009 . ISBN: 978.3-7017-1510-7.