Incentives – Új osztrák irodalom

A readme.cc új, többnyelvű lehetőséget biztosít a legújabb osztrák irodalommal ismerkedni szándékozók számára. Az új portál – együttműködve a bécsi Literaturhaus-szal – betekintést nyújt az ország aktuális irodalmi eseményeibe.

Az új könyveket irodalmi újságírók és irodalomtudósok mutatják be, rövid szemelvények adnak ízelítőt a művekből, a szerzőket pedig rövid portrék ismertetik meg az olvasóval.

Jelenleg öt nyelven – németül, angolul, franciául, csehül és magyarul – készül az információs anyag.

Az Incentives hozzá kíván járulni az osztrák irodalom nemzetközi ismertségéhez, és ösztönözni szeretné az aktuális szövegek fordítását is.

Megvalósítás: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (recenziók, szerzőportrék) – Übersetzergeimeinschaft (fordítások) – readme.cc (infrastruktúra).

http://www.literaturhaus.at

[ a könyvtippet írta Incentives ] A Deuticke egy kötetbe gyűjtötte össze Michael Köhlmeier legszebb elbeszéléseit. „Mielőtt Max jött”, „A szomorú pillantás a távolba, Regény hétfőtől péntekig”, „Éjjel egykor a telefonnál”, „A férfiről, akinek honvágya volt” – ezek mellett a régebbi novellák mellett egy sor eddig publikálatlan elbeszélés is olvasható a könyvben.

Köhlmeier elbeszélői írók, zsebtolvajok és kedves hazudozók, bogaras különcök vagy társasági emberek, nosztalgiázók, életművészek. Bármennyire különböznek is, egy valami közös bennük: mind úgy mesélik el történetüket, mint azok az idegenek, akik értékes pillanatokban keresztezik utunkat – talán „az utca közepén” – hogy megosszák valakivel történetüket. Köhlmeier alakjai olyan elbeszélők, akiket hajlamosak vagyunk egész éjszakán át hallgatni, s közben az időről is megfeledkezünk. Újra és újra.

„Az utca közepén” című fejezetben szereplő, eddig publikálatlan elbeszélésekben újra csak tetten érhetjük Köhlmeier sajátos elbeszélésmódját, amely élesen megkülönbözteti őt más kortárs szerzőktől. Miközben a mai osztrák irodalomban megfigyelhető a tendencia a nyílt vagy legalábbis szubtilis, mindenesetre egyértelmű politikai és kritikai állásfoglalásra, és a kis jelenetek jellemzően össztársadalmi folyamatokat szimbolizálnak, Köhlmeier elbeszélésmódja Cézannes képeire emlékeztet, amelyekről Rilke egy levélben azt írta, hogy Cézannes minden finnyásság nélkül fest, „bármiféle idegen egységbe való beavatkozást elutasító tárgyilagossággal”.

Köhlmeier történetei szubjektív megfigyelések olyan aprólékos részletekről és különös emlékekről, amelyeket a szerző nem ítél meg és nem is kommentál, és amelyek az olvasót, aki eligazítás nélkül egyedül marad velük, annál inkább megdöbbentik, ámulatba ejtik és magukkal ragadják.

Így az „Ezüstkanál” és a „Henry A. Kissinger és Csou En-Lai egyik figyelemreméltó beszélgetése” című politikai anekdota és A skorpió mítosza annak lehetőségét kínálja fel az olvasónak, hogy szokatlan perspektívából vessen egy pillantást a világra – de kitalálni, hogy mi is lenne a lényeges a kanálban, Kissingerben és a skorpióban, az már az olvasó feladata, akinek mindenesetre nyugodt szívvel a figyelmébe ajánlhatjuk Michael Köhlmeier összes régi és újabb elbeszélését.

Christine Schranz, 2009. október, Szijj Ferenc fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=7392

[ infó ] Köhlmeier, Michael: Mitten auf der Straße. (original language: Deutsch) Deuticke im Paul Zsolnay Verlag, Wien, 2009 . ISBN: 978-3-552-06113-2.