[ a könyvtippet írta Horváth Györgyi ] Asimovnak ez a könyve – a szerzõt nyilván nem kell bemutatni – a legkorábbiak közül való. Fõhõse Dr. Susan Calvin, aki a magánéletében ugyan nem túl sikeres – csúnyácska, és az emberekkel szemben is bizalmatlan –, ám a szakmájában, a robotpszichológiában kétségbe vonhatatlan tekintély. Susant a robotlelkek érdeklik, s nyugdíjba vonulása elõtt, 2058-ban felelevenít néhány izgalmas epizódot az Amerikai Robot- és Gépember Rt. alkalmazottjaként eltöltött ötven évébõl – ezekbõl az epizódokból, sztorikból áll össze a könyv. Olvashatunk benne sértett önérzetû, az emberek állítólagos felsõbbrendûsége ellen lázadó (s ezért az eszükön túljárni kívánó) robotról; önnön létére reflektálni tudó gépemberrõl, aki elõbb Descartes tanainak hívévé szegõdik, majd pedig egy robot-isten prófétájának képzeli magát; de az emberek gondolataiban olvasni képes (és ezzel jókora kalamajkát kavaró) csodamasináról is. A robotlelkek persze jóval egyszerûbbek, mint az emberiek, mûködésük mindössze három erkölcsi törvényre dedukálható – éppen ennek az egyszerûségnek és áttekinthetõségnek köszönhetõ a Dr. Calvin által nyújtott esetleírások szellemitorna-jellege. A pszichológusnõ ugyanis nem is annyira motivációk után nyomoz, hanem sokkal inkább logikai feladványokkal küzd meg: a megoldás minden esetben elérhetõ pusztán a három törvény újszerû átgondolása révén. Matematikusoknak, logikai feladatok szerelmeseinek éppen ideális olvasmány – és persze mindazoknak, akiket érdekel, hogy milyennek képzelték az elõttünk álló fél évszázadot jó hatvan évvel ezelõtt.

[ infó ] Asimov, Isaac: Én, a robot. Kossuth, Budapest/1966 . ISBN: 9634970583.