Új osztrák irodalom
Incentives – Új osztrák irodalom
A readme.cc új, többnyelvű lehetőséget biztosít a legújabb osztrák irodalommal ismerkedni szándékozók számára. Az új portál – együttműködve a bécsi Literaturhaus-szal – betekintést nyújt az ország aktuális irodalmi eseményeibe.
Az új könyveket irodalmi újságírók és irodalomtudósok mutatják be, rövid szemelvények adnak ízelítőt a művekből, a szerzőket pedig rövid portrék ismertetik meg az olvasóval.
Jelenleg öt nyelven – németül, angolul, franciául, csehül és magyarul – készül az információs anyag.
Az Incentives hozzá kíván járulni az osztrák irodalom nemzetközi ismertségéhez, és ösztönözni szeretné az aktuális szövegek fordítását is.
Megvalósítás: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (recenziók, szerzőportrék) – Übersetzergeimeinschaft (fordítások) – readme.cc (infrastruktúra).
Új osztrák irodalom kinyomtatni
[ a könyvtippet írta Incentives ]
„Az igazság viszonylagos dolog.
Főleg a teljes igazság.
Rengeteg verziója létezik.
Vannak köztük, amelyeket jogászok védelmeznek, és vannak, amelyeket papok.”
Norbert Gstrein legutóbbi regénye, a „Die ganze Wahrheit” a valósághoz szorosan kötődő fikció. Igazságverziókról és világértelmezésekről van benne szó, vallásosakról és profánakról, a cselekmény pedig számos párhuzamot mutat az irodalmi üzem irodalmon kívüli valóságával: az idős könyvkiadó, Heinrich Glück másodszor nősül, a fiatal és csinos Dagmart veszi feleségül, aki Glück halála után finoman szólva öntörvényű könyvet ír házasságukról. Már az alapmotívumban – és a regény számtalan apró részletében is – felfedezhetők a korábbi Suhrkamp-főnök, Siegfried Unseld körül terjedő tények, mítoszok és pletykák, és felismerni véljük Unseld második feleségét, Ulla Berkéwiczet is, aki férje halála után néhány évvel jelentette meg Überlebnis című gyászmunkáját.
Csakhogy a kulcsregény-olvasat elégtelennek bizonyul. Norbert Gstrein többszintű, rafinált játékot űz. Az én-elbeszélő a kiadó egykori szerkesztője, aki a „halálkönyv“ miatt megvált a kiadó főnökasszonyától, és most Heinrich Glück életét, nem pedig a halálát akarja megörökíteni. Ugyanakkor könyvében alig esik szó Glückről, annál több viszont az özvegyéről: többszöri újrakezdéséről, mániáiról, világnézetéről, életfelfogásáról, valamint arról, hogyan bánik a kiadóval és alkalmazottaival.
Dagmar alakja nem éppen rokonszenves, viszont rendkívül részletgazdag. A végzet asszonya, némi ezoterikus beütéssel és intrikus hatalmi allűrökkel megáldva, akivel egész éjszakákat lehet remekül átmulatni.
Jól tudjuk, hogy a történet elbeszélőjét és a szerzőt nem szabad azonosítanunk egymással, így aztán a szerző mindent meg is csináltat, el is mondat elbeszélőjével, amit ő a saját nevében nem tenne és nem mondana. Vagy talán mégis. És ez a szép ebben a játékban. Átjárhatók a membránok. Például ahogy rögtön az első oldalakon a kéziratán dolgozó szerkesztő a kiadóvállalat rettegett ügyvédjének leírásakor azon töri a fejét, hogy talán megváltoztatja a történet helyszínét és körülményeit, végül azonban Bécsben „hagyja“ a kiadót, és magabiztosan úgy véli, ő már bebiztosította magát.
Mit csináljunk ezzel a regénnyel?
Hát csak olvassuk el!
Részlet Sabine Dengscherz recenziójából, 2010. szeptember 9.
Nádori Lídia fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=7683
[ infó ] Gstrein, Norbert: Die ganze Wahrheit.
(original language: Deutsch)
Hanser Verlag,
München, 2010
.
ISBN: 978-3-446-23549-6.
