Incentives – Új osztrák irodalom

A readme.cc új, többnyelvű lehetőséget biztosít a legújabb osztrák irodalommal ismerkedni szándékozók számára. Az új portál – együttműködve a bécsi Literaturhaus-szal – betekintést nyújt az ország aktuális irodalmi eseményeibe.

Az új könyveket irodalmi újságírók és irodalomtudósok mutatják be, rövid szemelvények adnak ízelítőt a művekből, a szerzőket pedig rövid portrék ismertetik meg az olvasóval.

Jelenleg öt nyelven – németül, angolul, franciául, csehül és magyarul – készül az információs anyag.

Az Incentives hozzá kíván járulni az osztrák irodalom nemzetközi ismertségéhez, és ösztönözni szeretné az aktuális szövegek fordítását is.

Megvalósítás: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (recenziók, szerzőportrék) – Übersetzergeimeinschaft (fordítások) – readme.cc (infrastruktúra).

http://www.literaturhaus.at

[ a könyvtippet írta Incentives ]
Lydia Mischkulnig a részletek iránti már-már beteges rajongással írja meg egy megszállottság történetét. Renate és Marie féltestvérek, közös az édesanyjuk. Nemcsak nővérek, de egymást kiegészítő ellentétek is, egy egész két fele: a sötét, neurotikus Renate, és a világos, „normális“ Marie. Renaténak őrült a viszonya környezetéhez, de elsősorban a húgához – ez áll az elbeszélés középpontjában. Élettörténete lelki szakadékok sorozata, és kizárólag Renate szemszögéből ismerjük meg, ami rendkívül izgalmas. Keleten nő fel a nagyszülőknél, anyja nyugatra megy dolgozni és elhagyja a gyereket; sejthető, hogy nagyapja zaklatta Renatét, az pedig bizonyos, hogy alkohol és erőszak kísérte végig a gyermekkorát. Azután megjelenik az anya, és – második gyerekével a hasában – magával viszi Renatét második életébe. Megszületik Marie, de az anya belehal a szülésbe, Renate veszi át a szerepét. A főszereplő incesztuózus fantáziája újra és újra megismétlődik és fokozza őrületét, míg végül minden határt átlép, és nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól.

Ezt a végzetes fordulatot Paul megjelenése okozza, aki szerelmet ígér Renaténak, de aztán a jó Marie mellett dönt; miközben egy szörnyeteg, aki megerőszakolja a magát tébolyult vesztaszűzként felkínáló Renatét. Utána pedig a húgot, a kedves gyermeket is meg akarja rontani. Ez az asszony képe róla, Renate ilyen önhazugsággal rakja össze magában saját képzeletbeli világát. A látszólag megbízható tényekben – Renate életrajzában – nem lehet megbízni, észrevesszük, hogy az állítólag logikus (részben morális) következtetések csupán őrületének kivetülései. Ez az őrület testvérszeretetet mímel, úgy tesz, mintha ítélne jó és gonosz fölött, valójában azonban erőszakhoz nyúl, hogy kielégítse a megsértett hiúságot.

A szerző az obszcenitásokat és a mindennapi jeleneteket ugyanazokkal a szavakkal írja le, megőrzi azt a száraz, szinte porózus nyelvet, amely érzelemmentesen és pontosan írja le a főszereplő rémületes, őrült gondolatait; gyakran rövid, kapkodó-lihegő mondatokban ír, amilyen kapkodó és lihegő maga Renate, aki addig üldözött és áldozat, míg rá nem jövünk, hogy ő maga meséli el a történet, hogy tehát minden elbeszélés hazugság is egyben, és mindennek az ellenkezőjét is feltételezhetjük.

Részlet Bernd Schuchter recenziójából, 2010. szeptember 10.
Nádori Lídia fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=7678

[ infó ] Mischkulnig, Lydia: Schwester der Angst . (original language: Deutsch) Haymon Verlag, Innsbruck, 2010 .