Incentives – Új osztrák irodalom

A readme.cc új, többnyelvű lehetőséget biztosít a legújabb osztrák irodalommal ismerkedni szándékozók számára. Az új portál – együttműködve a bécsi Literaturhaus-szal – betekintést nyújt az ország aktuális irodalmi eseményeibe.

Az új könyveket irodalmi újságírók és irodalomtudósok mutatják be, rövid szemelvények adnak ízelítőt a művekből, a szerzőket pedig rövid portrék ismertetik meg az olvasóval.

Jelenleg öt nyelven – németül, angolul, franciául, csehül és magyarul – készül az információs anyag.

Az Incentives hozzá kíván járulni az osztrák irodalom nemzetközi ismertségéhez, és ösztönözni szeretné az aktuális szövegek fordítását is.

Megvalósítás: Dokumentationsstelle für neuere österreichische Literatur (recenziók, szerzőportrék) – Übersetzergeimeinschaft (fordítások) – readme.cc (infrastruktúra).

http://www.literaturhaus.at

[ a könyvtippet írta Incentives ]
Már a cím kissé „csámpás“ kecskerímében is benne van az Erwin Einzinger írásmódjára olyannyira jellemző, csibészes, örökmozgó játékosság. Két ellentétes irányba mutató nyíl, egy-egy kézzel festett körbe rajzolva: a kép a borító teljes felületét kitölti, mint egy Rohrschacht-teszt foltja, képszerűvé téve a szerző túltengő energiáit. És mintha a szerző által készített motívum nem csupán azt jelezné, hogy a dolgok egymásra utalnak, hanem hogy a könyvet elölről és hátulról is el lehet kezdeni olvasni – és ez nem is légből kapott ötlet. Mert nem is az a lényeg itt, hogy valaki „szorgosan, mint egy mindenes“, elmesél egy történetet. Fontosabb a játék az elbeszélés formáival és formuláival: a történetek a legizgalmasabb ponton szakadnak meg, egymás kerettörténeteivé válnak, a legkülönfélébb anekdoták és kitérők gazdagítják őket – csaknem úgy, mint az Ezeregyéjszaka meséiben.

„Minden országnak megvan a maga Szamarkandja és Numanciája“, parafrazeálhatnánk hanyag eleganciával – hiszen itt is egyetlen mozdulattal kerül egymás mellé egy közép-ázsiai nagyváros és valamelyik eldugott európai fészek. Csakhogy, Peter Handke Die Morawische Nacht című könyvének ének- és mondaszerűen egyenletes epikai hömpölygésével ellentétben, Einzinger alaposan megzötyögteti az utazót. Mint afféle enyhén bizarr utazós regény, a roadmovie egyes jegyeit is magán hordozza a könyv: szereplőin keresztül a szerző olyan „idegen, furcsa világot“ térképez föl, amely olykor David Lynch filmjeire emlékeztet. A világnak a fülszövegben emlegetett fehér foltjai, ha így nézzük, inkább tarkák, mint egy „mintás szövetdarab“. A távcső szintén szóba kerül a fülszövegben, csak fordítva tartja elénk a szerző: a mindennapok jelentéktelen mozzanataira irányítja a figyelmet. Ugyanakkor a távcsőről eszünkbe juthat egy plasztikus francia ige, a téléscoper: valamit valamire ráirányítani, valamit valamivel ütköztetni, egymásba tolni, mégpedig úgy hogy nagyot szóljon.

Részlet Ulrike Matzer recenziójából, 2011. március 8. Nádori Lídia fordítása.
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=8742

[ infó ] Einzinger, Erwin: Von Dschalalabad nach Bad Schallerbach. (original language: German) Jung und Jung, Salzburg/Wien, 2010 . ISBN: 978-3-902497-69-7.