[ a könyvtippet írta Incentives ]
Anna Weidenholzer nyolc elbeszélését a szereplők tartják össze. A szerző a rá jellemező lakonikus írásmóddal rögzíti olyan emberek mindennapjait, akikkel elbánt az élet. A nyelvileg igen pontos pillanatképek akár egy helyi újság glosszasorozatába is beillenének. Egy kisvárost látunk, ahol a vendéglőben a férfiak az emlékeiknek adják át magukat, a kávéházban pedig a nők várnak, ki tudja, mire, és ahol a szűkös életviszonyok ólomsúlya alól csak rövid időre szabadít fel az alkohol.

És ahol New Yorkról álmodozik az ember, mint Toni, a 63 éves taxisofőr, aki napi rituálék segítségével igyekszik megőrizni lelki békéjét. Délben ruccolasalátát eszik, kora este whiskey-t iszik a vendéglőben, éjszaka pedig szereti vezetés közben „az üres utcákat és az emberek részegségét, ez a fölény érzetével tölti el.“

A lehetséges iránti fogékonyságuk, amelyet a szerző következetesen a kötőmód használatával érzékeltet, segít a szereplőknek abban, hogy elnyomják, jó esetben fel is dolgozzák kisebb traumáikat. Toni esetében egy szvingerklubról szóló újságcikkben szereplő fotó az, amely arra indítja, hogy diszkrétebben élje ki testi vágyait; válaszol is egy özvegyasszony, Herta társkereső hirdetésére. Hertának viszont elég megpillantania őt egy nagyvárosi kávéházban, amint rá várakozik, máris érintések és közös rituálék vágyképei jelennek meg előtte. Hermine, a „Kavkas Butterbrote“ című elbeszélés hősnője is özvegy. A többlakásos társasház legidősebb lakója, a vajaskenyereket elásó Kavka kutya gazdája már felvésette saját nevét és születési évét férje sírkövére, amelynek tövébe most paradicsomot ültet.

Ilyen és ehhez hasonló kisebb furcsaságok Weidenholzer valamennyi alakjára jellemzőek; olyan rigolyák, amelyek lelki sérülésből vagy szeretethiányból keletkeztek valamikor, de amelyek soha nem válnak bizarrá. Szégyellős hősei rendre kiszakíttatnak korlátaik és szegényes életük keretei közül, ám fantázia híján egyedül maradnak; a rítus és a szerelem hosszú ideig nem fér meg egymás mellett.

Ez a precízen megmunkált prózagyűjtemény rendkívül figyelemre méltó indulás. Anna Weidenholzer meg is kapta érte a kulturális minisztérium díját.


Részlet Roland Steiner recenziójából, 2011. március 10. Nádori Lídia fordítása.
Az eredeti recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=8727

[ infó ] Weidenholzer, Anna: Der Platz des Hundes. Elbeszélések. (original language: német) Mitter Verlag, Wels, 2010 . ISBN: 978-3-9502828-0-1.