[ a könyvtippet írta Incentives ]
„Egy deszkán írsz, amit egy építkezésről szereztél, az ágyban ülve, míg férjed az íróasztalnál dolgozik.” (8. l.)

Így indul a regény: Párizsban vagyunk, egy kis szobában, ahol a két szerelmes szabadúszóként végzi tudományos munkáját. A hierarchia az első pillanattól fogva világos. Csak ki kellett volna nyitnia a szemét. Csak ki kellett volna nyitnod a szemedet. A tegező forma, amely az egész könyvet uralja, nem csak eredeti műfogás. A tegező forma a női főszereplő fölcserélhetőségét is jelzi: veled is megtörténhet.

A férfi bevallja, hogy nemrég apa lett. Egy évvel azelőtt megcsalta a nőt. A nő nem akar kicsinyeskedni, nem gondol szakításra, hiszen a férfi saját bevallása szerint nem szereti azt a másik nőt, hanem az a nő ejtette át. Amikor a női főszereplő is teherbe esik, a pár Bécsbe költözik. Az újszülöttel a nő marad otthon, ezért abba kell hagynia a munkáját. A férfi biztatja, mondván, ez csak átmeneti időszak. Ám a munkamegosztás, amely oly fontos volna a nőnek, később sem jön létre, illetve nem úgy, hogy abból ő is profitálna.

Minél kevesebb visszajelzést kap, minél kevesebbet publikál tudományosan, annál jobban csökken az önmegbecsülése. Hamarosan maga is elhiszi, amit a férfi állít róla, hogy rugalmatlan, szétszórt és görcsös. A félelem szikrája mégis azt súgja neki, hogy nem szabad feladnia. Harcolni kezd saját autonómiájáért.

Margit Schreiner hű marad témáihoz. Visszafogottan, de kitartóan írja szövegeit a nők és anyák társadalmi hovatartozástól független elnyomása és lebecsülése ellen. Nyelvét nem véletlenül mondják „halk“-nak. Mégsem veszti el könnyedségét, mert mindig jelen van benne valami lényeges: a humor.

Margit Schreiner mintegy mellékesen, rutinosan és anélkül, és a közvetlen kritika szándéka nélkül érint olyan társadalompolitikai témákat, mint a gyerekek és fiatalok gondozása és nevelése, a nevelési jog, a gyermekeiket egyedül nevelő szülők helyzete, lakáspiac, fiatalkori munkanélküliség, betegbiztosítás, nyugdíjrendszer, szociális és etnikai egyenlőtlenség, neoliberalizmus – és még hosszan folytathatnánk a listát.

Az írónő mindezek alapján komor záróképet fest: a kislány, akinek a nevét sem tudjuk meg, iskolájában Barblin szerepét játssza Max Frisch „Andorrá“-jából, aki megőrül, mert nem tudja elviselni a két nép közötti harcot, a gyűlöletet, hazugságot és agressziót. A lánynak a bemutató hatodik napján nyoma vész.


Részlet Claudia Peer recenziójából, 2011 szeptember, Adamik Lajos fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=9189

[ infó ] Schreiner, Margit: Die Tiere von Paris. (original language: Deutsch) Schöffling & Co, Frankfurt/Main, 2011 . ISBN: 978 978-3-89561-279-4.