[ a könyvtippet írta Incentives ] Az „indigógyerekek“ egykor az ezoterikus megújulás ígéretei voltak: olyan különleges spirituális képességekkel rendelkező gyerekek, akik magasabb rendű lények eljövetelét hirdették a Földön. Az efféle utópiákból csak morzsák maradtak meg Setz „Indigo” című új könyvében: az „indigók” itt olyan gyerekek, akiknek jelenléte erős hányingert, fejfájást, tájékozódási problémát, hosszútávon még szervi károsodásokat is okoz; a mit sem sejtő anyák hányni kezdenek, mihelyt a bölcső fölé hajolnak.
Setz regényében Setznek hívják az egyes szám első személyű elbeszélőt, aki szakmai gyakorlatát kezdi meg matematikatanárként egy ilyen gyerekek számára létesült internátusban. Gyanús események követik egymást: gyerekek tűnnek el az internátusból, embertelen kísérletekről, kínzásokról olvashatunk a sorok közt

<font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2"></font></font><font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2">Az elbeszélő nyomozásba fog; a könyv jó részét az általa összegyűjtött anyag teszi ki. Az olvasó számára rejtélyes ez az irathalmaz, már-már fájdalmasan az (annál inkább érdemes továbbolvasni a könyvet). A történet másik felét Robert Tätzel, egy egykori indigógyerek szemszögéből látjuk, akinek elmúlt a szindrómája – és ezt nem bírja feldolgozni. Szórakozásból „radioaktív szavakat” ötöl ki </font></font><font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2">(mocsokpicsa, zsidódisznó, elfajzott, nigger)</font></font><font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2"> avagy a szomszéd nőt sokkolja.</font></font><font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2">Setz a morális súrlódási veszteség virtuóza: remek, ahogyan az indigó-szindróma magát az olvasót is kilátástalan helyzetbe sodorja, amikor az egész társadalom egy morális szürke zónában leledzik. Annak kezelése, hogy épp a leggyengébbek válnak teherré, nem épp egyértelműen humánus, de nem is egyértelműen inhumánus. Túl okosan szólaltat meg ahhoz Setz különféle hangokat.</font></font><font face="Calibri, serif"><font style="font-size: 11pt" size="2">Ennek köszönhetően az „Indigo” – a szerző ironikus álarcjátéka mellett (jegyezzük meg: sose kérdezzük meg egy írótól, hogy melyik a kedvenc regénye!) – mindenekelőtt rettentő hiteles társadalomrajz: önmagunk egyik változatát látjuk, a megtévesztésig hű változatát, és ez hihetetlenül lebililncsel.</font></font>
Részlet Bernhard Oberreiter recenziójából, 2012. november 7.
Blaschtik Éva fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=9687

[ infó ] Setz, Clemens: Indigo. (original language: Deutsch) Suhrkamp, Frankfurt / Main, 2012 . ISBN: 978-3-518-42324-0.