[ a könyvtippet írta Incentives ] Törékeny állapot

Céltalanul kóborol Bécs utcáin egy magányos öregember (Dr. Walter Steiner). Nyugdíjas, a felesége elhagyta. Most „furcsa üresség hatja át minden egyes sejtjét“. De „hogyan bírja elviselni ezt az ürességet“? Ráakad két furcsa, régi filmtekercsre, előhívatja őket, és ez csaknem tizenöt esztendővel visszaveti az időben. A képek magukkal ragadják, megnyitják előtte két lánytestvér, Mona (az egyik fénykép sírkövet ábrázol, rajta felirat: Monica Stanek 1979-2000) és (a könyv utolsó előtti oldaláig névtelen) Andrea Stanek világát. Az öregember „újra meg újra végignézi a képeket, talán azért, hogy mozgásba hozza a történetet (mozgásba hozzon egy történetet)“. Hogy túlélje valahogyan az átmenetet. Vagy hogy idegen anyaggal töltse ki a benne tátongó űrt.

2000-et írunk Bécsben, amikor „egy lebarnult, sugárzó, győztes típusokból álló emberfaj két gonosz gnóm vezetésével átveszi a hatalmat“. És itt van ugyanekkor egy fiatal nő (Andrea Stanek), aki „nem képes többé a saját élete elől a politikába“, sem „a politika elől a saját életébe menekülni“, és akinek apja és nővére halála után az üresség marad csupán, meg a kilátástalanság, a düh. Mintha csak a halállal akarna dacolni, mintha csak ki akarná tölteni a halál okozta űrt, „Mona helyébe lép, Mona életét éli“. Mona életét, aki kivonult a társadalomból, és csak sodródott, kocsmák és idegen ágyak között hányódott, mígnem végül „eltüntette magát“.

Pillanatfelvételeket látunk három kereső ember életéből, akiknek történetét Thomas Stangl „árnyszerű eleganciával“, lépésről lépésre egyfajta koreográfiává fűzi össze a regényben. Szakadatlan töprengés, kutatás, kétkedés az egész. Töprengő belső monológok, „megkettőződések és halogatások“. Néhány találkozás „az új élet reményében“. Stangl zárójelek között konkretizál. Egyszerre állít és vonja kétségbe az állítást. Megpróbálja helyreigazítani a képeket. Jelentéseket tologat ide-oda vagy fordít a visszájukra, és sok mindent nyitva hagy.

„Ritmus kérdése minden“ – márpedig Stangl mestere a ritmusnak. Három személy, három test, három szólókoreográfia, amelyek végül szenvedélyes táncban egyesülnek. Mintha Stangl újra meg újra Augustinust idézné új regényében: „Átváltozás a tánc, tér és idő“ – vagy pedig az a képesség, „hogy áthatoljunk a falakon“.

Részlet Edit Rainsborough recenziójából, 2013. december, Kurdi Imre fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=10219

[ infó ] Stangl, Thomas: Regeln des Tanzes. (original language: Német) Droschl Verlag, Graz, 2013 . ISBN: 978-3854208464.