[ a könyvtippet írta Incentives ] „A kéz írása tart meg“

Milyen szaga van a múltnak? Mohazöld, mint a gyermekkor erdejének? Vagy porszürke, mint a szülői háznak, amely mindig csak befelé vetett árnyékot? Nem szabad árnyékot vetni. Muszáj fölrohanni a lépcsőn a részeg apa, a zokogó anya elől. Évtizedek múlva is ott éktelenkedik a gyerekkezek kosznyoma a lépcsőház falán. Odafönt megvakult ablakok, a gipszből öntött, házról házra járó Mária-szobor az üvegbúra alatt – nem kell senkinek, ebből a házból nem. A falu: innen nézve a többiek. Kiszolgálja őket a magára hagyott anya, ő viszi tovább a csőd szélén álló vegyesboltot, miután az apa elhúzta a csíkot. „Dögölj meg” – hangzik az immár felnőtt lány megkésett válasza, amikor megtudja, hogy apja gyógyíthatatlan rákbetegségben szenved. Gyerekkorában csöndben marad, bűntudat nyomasztja. Pedig bűne valójában nem az övé.

Az idő sem gyógyítja be a sebeket. Épp ellenkezőleg: „Mindig minden ma van.” És ma van mindenütt. Kiváltképp a nyelvben, mert a többiek diktatúrája a nyelv: „Számba adtátok a szavaitokat, betömtétek velük a számat, nem bírtam kimondani a sajátjaimat.”

Mégis a nyelv válik az elbeszélő számára a megszabadulás személyes eszközévé. Még akkor is, ha nem nyújtanak vigaszt a történetek, a szavak pedig mindig ugyanazok maradnak. Pusztán az írás érzékisége, az íróeszközzel megrajzolt nyelvtest az, amiben támasztékra lel: „A kéz írása tart meg, kirajzolja körvonalaimat […] a kézírás, nem esek szét.”

Éppen ebből az ambivalenciából jön létre Elke Laznia „Kindheitswald” című regénye. Igaz, hogy életre szóló sebek izzanak a nyelvben. Mégis a szó az egyetlen eszköz, amely kifejezésre juttathatja a sebeket. A lelki munka itt tehát mindenekelőtt nyelvi munka, a nyelv alakítása.

Úgy hat minden egyes szó, mintha valamiféle lelki kőfejtőből vágta volna ki az elbeszélő. Sziklatömbök gyanánt zuhannak a mondatrészek a szövegbe. Egymásra tornyosulnak, nyomják és szorítják egymást, darabokra törnek, porrá zúzódnak. Ezzel a maréknyi porral töltik meg az elbeszélő fiai a ház romjai között talált bádogszelencét, hogy az autó ülése alá rejtve magukkal vigyék emlékbe. És pontosan ugyanezt teszi Elke Laznia is első regényében a maga avatott irodalmi lélektanával és költői nyelvkezelésével. Laznia „Kindheitswald” című regénye érzelmileg és nyelvileg egyaránt magával ragadó belépő.

Részlet Michaela Schmitz recenziójából, 2014. február, Kurdi Imre fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=10280

[ infó ] Laznia, Elke: Kindheitswald. (original language: German) Müry Salzmann Verlag, Salzburg, 2014 . ISBN: 978-3-99014-093-2.