Documentation of literary Documentary Fiction

Die Europäischen Literaturtage 2013 diskutierten den Bereich des dokumentarischen Romans. Das dazu eröffnete Archiv versammelt Buchempfehlungen von readme.cc Usern. Besprechungen, die unter dem Stichwort "Roman" abgespeichert werden, erweitern das Archiv

[ a könyvtippet írta Incentives ] „A kéz írása tart meg“

Milyen szaga van a múltnak? Mohazöld, mint a gyermekkor erdejének? Vagy porszürke, mint a szülői háznak, amely mindig csak befelé vetett árnyékot? Nem szabad árnyékot vetni. Muszáj fölrohanni a lépcsőn a részeg apa, a zokogó anya elől. Évtizedek múlva is ott éktelenkedik a gyerekkezek kosznyoma a lépcsőház falán. Odafönt megvakult ablakok, a gipszből öntött, házról házra járó Mária-szobor az üvegbúra alatt – nem kell senkinek, ebből a házból nem. A falu: innen nézve a többiek. Kiszolgálja őket a magára hagyott anya, ő viszi tovább a csőd szélén álló vegyesboltot, miután az apa elhúzta a csíkot. „Dögölj meg” – hangzik az immár felnőtt lány megkésett válasza, amikor megtudja, hogy apja gyógyíthatatlan rákbetegségben szenved. Gyerekkorában csöndben marad, bűntudat nyomasztja. Pedig bűne valójában nem az övé.

Az idő sem gyógyítja be a sebeket. Épp ellenkezőleg: „Mindig minden ma van.” És ma van mindenütt. Kiváltképp a nyelvben, mert a többiek diktatúrája a nyelv: „Számba adtátok a szavaitokat, betömtétek velük a számat, nem bírtam kimondani a sajátjaimat.”

Mégis a nyelv válik az elbeszélő számára a megszabadulás személyes eszközévé. Még akkor is, ha nem nyújtanak vigaszt a történetek, a szavak pedig mindig ugyanazok maradnak. Pusztán az írás érzékisége, az íróeszközzel megrajzolt nyelvtest az, amiben támasztékra lel: „A kéz írása tart meg, kirajzolja körvonalaimat […] a kézírás, nem esek szét.”

Éppen ebből az ambivalenciából jön létre Elke Laznia „Kindheitswald” című regénye. Igaz, hogy életre szóló sebek izzanak a nyelvben. Mégis a szó az egyetlen eszköz, amely kifejezésre juttathatja a sebeket. A lelki munka itt tehát mindenekelőtt nyelvi munka, a nyelv alakítása.

Úgy hat minden egyes szó, mintha valamiféle lelki kőfejtőből vágta volna ki az elbeszélő. Sziklatömbök gyanánt zuhannak a mondatrészek a szövegbe. Egymásra tornyosulnak, nyomják és szorítják egymást, darabokra törnek, porrá zúzódnak. Ezzel a maréknyi porral töltik meg az elbeszélő fiai a ház romjai között talált bádogszelencét, hogy az autó ülése alá rejtve magukkal vigyék emlékbe. És pontosan ugyanezt teszi Elke Laznia is első regényében a maga avatott irodalmi lélektanával és költői nyelvkezelésével. Laznia „Kindheitswald” című regénye érzelmileg és nyelvileg egyaránt magával ragadó belépő.

Részlet Michaela Schmitz recenziójából, 2014. február, Kurdi Imre fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=10280

[ infó ] Laznia, Elke: Kindheitswald. (original language: German) Müry Salzmann Verlag, Salzburg, 2014 . ISBN: 978-3-99014-093-2.