Incentives - New Literature from Austria

readme.cc provides multilingual access to the latest Austrian literature. In collaboration with the Literaturhaus in Vienna the reading forum offers the latest insights about literature published in Austria.

Literary journalists and researchers introduce current new publications; reading samples allow for a closer look at the texts; short portraits of the authors complement the picture.

The range of information is currently available in five languages: German, English, French, Czech and Hungarian.

The Project "Incentives" targets at the internationalization of Austrian literature, respectively the translation of current texts.

Project realization: the Office of Documentation of Contemporary Austrian Literature (reviews, author’s portraits) – The Association of Translators (translations) – readme.cc (infrastructure).

http://www.literaturhaus.at

[ Knjižni namig pošilja Incentives ]

„Az igazság viszonylagos dolog.
Főleg a teljes igazság.
Rengeteg verziója létezik.
Vannak köztük, amelyeket jogászok védelmeznek, és vannak, amelyeket papok.”


Norbert Gstrein legutóbbi regénye, a „Die ganze Wahrheit” a valósághoz szorosan kötődő fikció. Igazságverziókról és világértelmezésekről van benne szó, vallásosakról és profánakról, a cselekmény pedig számos párhuzamot mutat az irodalmi üzem irodalmon kívüli valóságával: az idős könyvkiadó, Heinrich Glück másodszor nősül, a fiatal és csinos Dagmart veszi feleségül, aki Glück halála után finoman szólva öntörvényű könyvet ír házasságukról. Már az alapmotívumban – és a regény számtalan apró részletében is – felfedezhetők a korábbi Suhrkamp-főnök, Siegfried Unseld körül terjedő tények, mítoszok és pletykák, és felismerni véljük Unseld második feleségét, Ulla Berkéwiczet is, aki férje halála után néhány évvel jelentette meg Überlebnis című gyászmunkáját.
Csakhogy a kulcsregény-olvasat elégtelennek bizonyul. Norbert Gstrein többszintű, rafinált játékot űz. Az én-elbeszélő a kiadó egykori szerkesztője, aki a „halálkönyv“ miatt megvált a kiadó főnökasszonyától, és most Heinrich Glück életét, nem pedig a halálát akarja megörökíteni. Ugyanakkor könyvében alig esik szó Glückről, annál több viszont az özvegyéről: többszöri újrakezdéséről, mániáiról, világnézetéről, életfelfogásáról, valamint arról, hogyan bánik a kiadóval és alkalmazottaival.
Dagmar alakja nem éppen rokonszenves, viszont rendkívül részletgazdag. A végzet asszonya, némi ezoterikus beütéssel és intrikus hatalmi allűrökkel megáldva, akivel egész éjszakákat lehet remekül átmulatni.
Jól tudjuk, hogy a történet elbeszélőjét és a szerzőt nem szabad azonosítanunk egymással, így aztán a szerző mindent meg is csináltat, el is mondat elbeszélőjével, amit ő a saját nevében nem tenne és nem mondana. Vagy talán mégis. És ez a szép ebben a játékban. Átjárhatók a membránok. Például ahogy rögtön az első oldalakon a kéziratán dolgozó szerkesztő a kiadóvállalat rettegett ügyvédjének leírásakor azon töri a fejét, hogy talán megváltoztatja a történet helyszínét és körülményeit, végül azonban Bécsben „hagyja“ a kiadót, és magabiztosan úgy véli, ő már bebiztosította magát.
Mit csináljunk ezzel a regénnyel?
Hát csak olvassuk el!


Részlet Sabine Dengscherz recenziójából, 2010. szeptember 9.
Nádori Lídia fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=7683

[ Informacije ] Gstrein, Norbert: Die ganze Wahrheit. (original language: Deutsch) Hanser Verlag, München, 2010 . ISBN: 978-3-446-23549-6.