[ a könyvtippet írta Incentives ] Nagyszerűen kezdődik a könyv. A cselekmény helyszíne egy sieveringi birtok, amely „egy elűzött család tulajdonát képezte valaha“. Ide költözik anyjával a kis Leon. „A fosszilis óriásciprusok körülvették a szecessziós villa hatalmas épületét [...] Telistele volt ősidővel ez a különös park, a gombák és a myceliumok, a moszatok és a mohák botanikai törvénye szerint járt benne az idő ár-apálya.“ Ágnes néni, a náci időkben kisajátított épület tulajdonosa bentlakásos otthont üzmeltet jobb körökből származó öregek számára. Leon anyja, aki egyedül neveli a fiút, ápolói állást vállal a Villa Auréliában. A fiacskájára pedig az a feladat vár, hogy elszórakoztassa Giovannit, az otthon egyik lakóját. Ágnes néni és „Mamu“ csinos örökséget remél ellenszolgáltatás gyanánt.

Ettől fogva vége-hossza nincs a regényben a kétes emberi bonyodalmaknak. Ambivalensnek bizonyul minden egyes kötődés, legyen akár erotikus, akár rokoni jellegű. Leonnak lányruhába öltözve tangót kell táncolnia Giovannival, a fiú azonban a rossz bánásmód ellenére nem sajnálja a törődést a nyers öregembertől, mivel a remélt örökség révén szeretné később megszerezni magának a vonzó, fiatal Irmgardot, az aggastyán rendszeres látogatóját. Giovanni azonban végül gyilkosság áldozata lesz, Irmgard eltűnik, a villa az enyészet martalékává válik, Leon pedig elesik az örökségtől. A fiú mégis sikeres asztrofizikussá érik. Csak a szerelemben nincs szerencséje soha: se Elsbeth-tel, a rideg írónővel, aki három gyereket szül neki, se Gudrunnal, se Paulával.

Lydia Mischkulnig burjánzóan érzéki nyelven ír, kedveli a szójátékokat. A szereplők cselekedetei az algák tengerfenéki mozgására emlékeztetnek. Az emberi kapcsolatokat félig-meddig a tudattalan határozza meg, és alapvető szerepet játszik bennük a véletlen. A szereplők kívánságai beteljesületlenek maradnak, segédkonstrukcióknak bizonyulnak, amelyek többé-kevésbé elviselhetővé teszik számukra az életet. Az „árjásított“ ház birtoklása éppúgy szerencsétlenségbe torkoll, mint a más emberek birtoklására irányuló törekvés. Leon végül megint csak a tangónál köt ki. A tánc titokzatos fordulatai és kacskaringói, a vonzás és taszítás folytonos váltakozása nagyobb segítségére van élete rejtélyének megfejtésében, mintsem eleinte gondolná.

Részlet Judith Leister recenziójából, 2014. március, Kurdi Imre fordítása
A teljes recenzió: http://www.literaturhaus.at/index.php?id=10317

[ infó ] Mischkulnig, Lydia: Vom Gebrauch der Wünsche. (original language: German) Haymon Verlag, 2014 . ISBN: 978-3-7099-7028-7.